Ember és nyelv

2014-11-15, 10:48
   |   Kategória: Fórum
„Nem magyarul írt, hanem aranyul” – írja Babits Mihály a legnagyobb magyar nyelvművészről, Arany Jánosról. Tudjuk ma már, hogy Arany után nem lehet ugyanúgy használni ezt a nyelvet, mint őelőtte. József Attila után, Kosztolányi és Pilinszky után sem. Mert a legnagyobb írók és költők remekművei mindig újratanítják velünk a nyelvet - Fűzfa Balázs gondolatai.
Fotó: kulter.hu
Fotó: kulter.hu
Petőfi Sándor humorizálni is tud: „Mely nyelv merne versenyezni véled?” – kérdezi ironikusan-tréfásan A Tiszában. Ábrányi Emil pedig ekként mutatja meg nekünk a magyar nyelv bravúros verselési lehetőségeit: „Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja / Úgy zendül benne, mint egyház harangja”… Kell-e ennél emelkedettebb versbeszéd nekünk? Vagy amiképpen szintén Babits írja: a legszebb magyar vers Shelley költeménye, az Óda a nyugati szélhez – Tóth Árpád fordításában.

Kosztolányi szerint pedig emezek a legszebb magyar szavak: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. Versenyezzünk vele, keressük meg a magunk tíz legszebb magyar szavát, vagy fogadjuk el az ő értékítéletét? De játszani is érdemes a szavakkal, és bizony legkomolyabb közléseinket is rájuk bízzuk: szerelem, élet, halál, teremtés, elmúlás, születés, kegyelem, barátság, boldogság…

A megértés eszköze csakis a szó lehet ember és ember között. Nincs más esélyünk arra, hogy elkerüljük a gyűlölködést, a háborút, a rossz akaratokat, a fenyegetéseket, az erőszakot.

Vigyázzunk ezért nyelvünkre a mindennapokban, óvjuk őt, hiszen mindig megsegít bennünket a bajban. Akár egyetlen segélykérő szó életet menthet, akár egyetlen suttogás a megoldás lehet az út két szélén állók számára, hogy megtalálják egymást a gomolygó ködben.

Ha szeretjük a nyelvet, a nyelv is szeretni fog bennünket. Édesanyánktól halljuk az első szavakat, aztán egyszer csak mi magunk is szó-szülők leszünk, s ha gyerekeink nem is mindig azokat a szavakat használják, mint amelyeket mi hallani szeretnénk tőlük, eljön talán az idő, amikor valóban megértjük egymást: apa a fiút, lány az anyát, testvér a testvért.

Tudjuk, hogy szavak nélkül is lehet élni. De nem érdemes. Mert amiképpen Weöres Sándor mondja: „Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó mindent eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út.”

Reménykedjünk hát a magyar nyelv napján, hiszen van miben bíznunk.

Kapcsolódó elemek

11 hozzászólás


Fatal error: Call to a member function getCfg() on a non-object in /home/szomthu1/szombathelyi7/plugins/system/japager/japager.php on line 178