Hiba
  • "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot get "Szombathely" woeid in module "mod_sp_weather".

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Két ünnep között

Szeretet. Derű. Gyertyafény. Fenyőillat. Mindezeket biztosan elhozza a karácsony - Fűzfa Balázs gondolatai. 
De hoz-e vajon békességet is ezen a Földön azoknak, akiknek semmi más álmuk nincsen, mint a nyugalom? Hogy legyen tető a fejük felett, s legyen egy párna, melyre esténként lehajthatják a fejüket, és bizonyosak lehessenek benne, hogy másnap nyugalomban ébrednek majd. S talán még betevő falatra is jut azon a következő napon… Az éhezők, a nyomorban tengődők, a betegségekben pusztán a higiénia hiánya miatt meghaltak hányan nem lehetnek ott vajon az idei karácsonyfák mellett? Vajon miért nincs bennünk elég szolidaritás, vajon miért nem érezzük át eléggé a nélkülözők mindennapi gondjait? S vajon miért csak karácsonykor osztogatunk meleg ételt az utcán rekedteknek? Miért nem tudunk társadalmi méretekben segíteni a leszakadóknak? Olvasom, hogy óránként hét ember (!) hal meg a Földön csak a terrorcselekmények miatt...

Ennyire képtelenek vagyunk megérteni egymást? Ennyire ostobák, felelőtlenek, embertelenek volnánk? Hiába a civilizáció és a kultúra megannyi ajándéka, nem tudunk mit kezdeni a legegyszerűbb emberi viszonyokkal? Vajon miért nem tudjuk igazságosan elosztani a javakat a Földön? Vajon miért nem hagyjuk, hogy a másik ember békességben és nyugalomban éljen annak ellenére, hogy más a bőre színe, vagy más nyelvet beszél és más istenben hisz, mint mi? Az emberiség egyik legszebb ünnepe a karácsony. Meghitt esték hóeséssel, gyerekkori jézuskás hangulatok elevenednek meg ilyenkor. Izgalmas várakozás előzi meg az ajándékbontást, és talán a felnőttek is azért szeretik legjobban ezeket a napokat, mert az ártatlan gyerekkort idézi meg bennük. Nosztalgiával és megbocsátással tekintünk ilyenkor egymásra, és a múló idő perceit sem számoljuk oly kétségbeesetten, mint a hétköznapokon. A két ünnep között pedig valósággal kitágul az idő. Jómagam már nyártól kezdve azt mondogatom az el nem végzett feladatokra, hogy „majd megcsinálom a két ünnep között”. Aztán persze nagy részük akkor is elmarad e dolgoknak, mert kiderül, hogy mégiscsak szűkre szabottak ezek a napok is. Máris fordul a kocka, és január elsejétől e mondattal vigasztalom magam: „majd a nyáron”…

De legalább a két ünnep között, amikor tágasabbnak érezzük a délutánokat, álljunk meg egy percre, s gondoljunk azokra, akik a tavalyi karácsonyon még vigaszt nyújtottak nekünk, nevetést és derűt, de ma már nem lehetnek közöttünk, mert érthetetlenül és kegyetlenül elsodorta őket valamely végzet. Reménykedjünk benne, hogy jövő karácsonykor kevesebben fognak hiányozni közülünk!

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

Legnépszerűbb