A költészet napján

2015-04-11, 09:18
   |   Kategória: Fórum
Boldog az ország, amelyben a költészetnek külön ünnepnapja van. Boldog a nemzet, amelynek ennyi a költője, mint nekünk. De vajon mi az, ami az embereket elvarázsolja egy versben? Vajon miért érezzük úgy már kicsi gyermekkorunkban, hogy a legjobban a ritmikusan ismétlődő szavakra tudunk elaludni („Tente, baba, tente…”)? Vajon miért szeretjük Weöres Sándor „költői gyakorlatai”-t annyira, hogy felnőttként is minduntalan azt suttogjuk magunkban hűvös, tél előtti estéken: „Őszi éjjel / izzik a galagonya, / izzik a galagonya / ruhája.” (Az pedig teljesen mindegy nekünk, hogy galagonyát láttunk-e valaha is az életben…) - Fűzfa Balázs gondolatai.
S vajon mi vehet rá komoly tudósokat arra, hogy félezer kilométert utazzanak a saját költségükön azért, hogy tizenöt percet beszéljenek egy húszsoros versről egy konferencián? Vajon mi vehet rá fiatalokat és idősebbeket, hogy a legjobb tudásukat mozgósítva filmeket készítsenek s könyveket adjanak ki pár tucatnyi magyar verssorról?

„Mit kezdjünk a költészettel a XXI. században?” Az elmúlt években Margócsy István irodalomtörténész e kérdésére válaszolva rendeztünk konferenciákat, adtunk ki könyveket, s próbáltunk meg tizenkétezer diákkal közösen verset mondani – Jordán Tamás segítségével –, s végül arról győződtünk meg, hogy talán még soha nem írtak és olvastak annyi verset az emberek széles e hazában, mint ebben az évszázadban.

Mert a szó erejébe vetett hit vezérel bennünket akkor, amikor egy költeményt elolvasunk. Új versekkel (Ady Endre) kezdődött a múlt század, amely soha nem látott mennyiségű gyűlöletet és öldöklést hozott az emberiség számára, amely azonban azt is bebizonyította, hogy amikor már minden elveszett, akkor is megmaradhat néhány hexameter (Radnóti remekműveire gondoljunk!), akkor is megmaradhat néhány megvilágosító erejű mondat: „Szép a tavasz és szép a nyár is, / de szebb az ősz s legszebb a tél, / annak, ki tűzhelyet, családot, / már végképp másoknak remél”.

1905. április 11-én született József Attila, a fenti sorok alkotója. Emlékezzünk rá, és emlékezzünk mindazokra, akik a megértés birodalmában kalauzolnak bennünket a betűk, a szavak, a mondatok, a versek segítségével!

Mert mi más dolga lehetne a versnek, amikor általa a költő újrateremti a nyelvet, mint hogy világra segítse bennünk a megértésre való vágyakozást!?

Kapcsolódó elemek

11 hozzászólás


Fatal error: Call to a member function getCfg() on a non-object in /home/szomthu1/szombathelyi7/plugins/system/japager/japager.php on line 178