Hiba
  • "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot get "Szombathely" woeid in module "mod_sp_weather".

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Szent Márton és Mindszenty

2015-05-10, 08:36
   |   Kategória: Fórum
Az évek óta eleven szombathelyi Szent Márton-kultusz a 2016-os emlékév végéig még bizonyosan tovább gyarapodik. Ha sikerül jól eltalálni a tartalmát, arányait és a nagyközönség ezzel kapcsolatos érdeklődésének határait, akkor szolgálja a város javát, öregbíti hírét, formálja önképét és önazonosságát - Gyurácz Ferenc gondolatai. 
A Szent Márton személyéről és tevékenységéről fennmaradt történeti információ ugyan nem valami sok, annál gazdagabb azonban a savariai születésű püspök sok évszázados európai és hazai kultuszának szellemtörténete. Ugyancsak fontos az a lelki és szociális tartalom, amelyet Európa egyik legidőszerűbb szentjeként jelképez a kolduson megkönyörülő Márton.

Úgy gondolom, nem kisebbíti az ő jelentőségét, ha közben nem veszítjük szem elől a Vas megyéhez ezer szállal kötődő szent életű Mindszenty József (1892–1975) bíboros, hercegprímás idei kerek évfordulóit. Három is esedékes belőlük! Június 12-én lesz pontosan 100 éve, hogy gróf Mikes János püspök a szombathelyi székesegyházban pappá szentelte a 23 éves Pehm Józsefet (aki szülőfalujáról, Csehimindszentről vette föl később a Mindszenty nevet). Szeptemberben éppen 70 esztendeje lesz annak, hogy 1945-ben XII. Piusz pápa esztergomi érsekké nevezte ki, s októberben el is foglalta hivatalát. Végül éppen e hét szerdáján volt 40 éve, hogy ausztriai száműzetésében, a bécsi Irgalmasok Kórházában befejezte mindvégig tevékeny és bátor földi életét.

Mindszenty József a talán legismertebb XX. századi magyar történelmi személyiség. 1949. évi kirakatpere alatt, majd az 1956-os magyar forradalom napjaiban méltán kapta szárnyra nevét a világhír. A zsarnoksággal már 1919-ben is szembeszállt, s ugyancsak fölemelte szavát 1944-ben az üldözött zsidók védelmében, amiért a nyilasok Sopronkőhidán börtönbe vetették. Itt még csak érzékeltetni sem lehet hatalmas munkásságának gazdagságát, emberségének és papságának érdemeit, melyekre helyes lesz visszatérni az év során. A rendszerváltozás küszöbén, 1989-ben a rendszerváltó szombathelyi MDF-szervezet javasolta egy jelentős utca elnevezését róla, ami mindmáig nem történt meg, és szobra sem áll a városban még. De ami késik, nem múlik. Biztos nem lesz hálátlan a szülőföld. Hisz ezzel önmagát is megbecsüli.

1 hozzászólás

  • Írta: memory alpha 2015. október 28., szerda Hozzászólás hivatkozás
    memory alpha

    Nézzük, kiről is van itt sz? Pehm (később Mindszenty) Józsefet 1917. február 1-jén, 25 évesen nevezték ki Zalaegerszegre gimnáziumi hit- és latin tanárnak, 1918 végén saját lapot is alapított, a Zalamegyei Újságot, ezt plébánossá való kinevezéséig szerkesztette, a kiadó később is ő maradt, a lapkiadás folytatódott 1944-ig. A lap szellemi irányítását mindvégig Mindszenty József végezte, a szerkesztőség tagjaival napi kapcsolatban volt, rövid megbeszéléseket tartottak tartott a következő lapszám tartalmára nézve. „Súlyosan kötelező feladatnak tekintettem a szavazó polgárok alaposabb tájékozottságát és felvilágosítását még pártpolitika vonalán is elősegíteni. Az volt a felfogásom, hogy határozott kiállással és a lelkipásztoroktól jövő egyértelmű eligazításokkal megakadályozhatjuk a vallásellenes – vagy társadalmakat és a közerkölcsöt romboló – mozgalmak hatalomra jutását” – írta emlékiratában.

    Minden érdeklődőnek javaslom a Zalamegyei Újság 1919-22 illetve 1937 utáni számainak böngészését a zalaegerszegi levéltárban.

    A lap következetesen antiszemita volt, jól mutatja ezt lapjának egyik 1919. decemberi vezércikke: „Azt hittük, hogy az a Friedrich István, akiben minden reményünk volt, aki minden nagy szeretetünket bírta, akit korunk egész melegével zártunk a keblünkre, azt hittük, hogy ő megért bennünket és kifejezi a mi akaratunkat, ami az egész világ akarata is: és megtisztítja ezt a nyomorúságos hazát a betolakodó kellemetlen vendégseregektől. Azt hittük, hogy az a nemzetrontó, vallásmételyező galíciai zsidó horda, amelyik elözönlötte sáska módra hazánkat, végképpen megszűnik itt létezni. Azt hittük, hogy ez a bűzös fekély, az a förtelmes genynyező seb, amit egyszerűen zsidónak hívnak Magyarországon – orvosi műtét alá kerül… Szent István birodalmát még mindig zsidó-kazárok dúlják, keresztény testvéreink még mindig marakodnak egymás közt, mint a nádi farkasok. Az Isten-Ember haragszik ránk. Nyomor és éhség a haragja. Ha öklünk le fog zúdulni a templomrabló csordára, ha kisöpörjük utcai piszkunkat, Galíciának illatos bazsarózsáit, ha testvéri szeretettel fogunk kezet a keresztény Magyarországgal, ha felebaráti odaadással kezeljük a keresztény magyar ügyet és az örökös torzsalkodás, az uralomravágyás (gusztustalan) erőlködései, személyi érdekek megszűnnek itten e földön: akkor a haragvó Isten ismét felénk fordul és megengedi, hogy imádjuk.” (Zalamegyei Újság, 1919. december 18)
    Ezeket a nézeteket tükrözte vissza Pehm 1919-ben írt Vigyázzatok az újsággal! című röpirata is, amelyet a „destruktív”, azaz zsidó–liberális–szabadkő- műves sajtó ellen írt a keresztény sajtó védelmében, s amelyet Zalaegerszegen széles körben terjesztettek. Ebben a magyar zsidó írókat, művészeket, újságírókat – Molnár Ferencet, Bródy Sándort, Szomori Dezsőt, Szép Ernőt, Ignotus Pált, Lengyel Menyhértet stb. – a nemzet ellenségének nevezte, akik destruktív módon rombolják a társadalom erkölcseit, összetartó erejét.18 „Aki a hitet, az erkölcsöt lerombolja, az ledöntötte az ország fenntartó oszlopait. Minden állam támasza, talpköve a hit és a tiszta erkölcs” – írta itt, s e sorokban foglalható össze világnézetének egyik fontos eleme.
    Pehmnek a katolicizmus kizárólagosságára vonatkozó meggyőződése, s antiszemitizmusa is ugyanabból az elvből következett: a katolikus-keresztény Magyarország fundamentális alapelvéből. Álma az ezeréves Szent István-i keresztény magyar államhoz és annak törvényes berendezkedéséhez való visszatérés volt, ezért alkotta világnézetének másik legfontosabb elemét konok és megalkuvást nem ismerő legitimizmusa. Ennek eredményeként például még 1924-ben sem volt hajlandó szentmisével megünnepelni a protestáns Horthy kormányzó születésnapját s az 1930-as években tartott szentmiséken sem a kormányzó, hanem a nemzet üdvéért imádkozott.
    1922-ben a kormány betiltotta a Zalamegyei Újságot, éppen legitimista híradásai miatt. A szüneteltetés néhány hónapig tartott, s utána, 1922 decemberétől, az újság hangvétele megváltozott. az antiszemita retorika egy jó időre szinte teljesen eltűnt, s a lap szép lassan kormánypártivá változott. Ahogy azt a bizalmas forrásokból láthatjuk, a radikális keresztényszocialisták és a kormány között a mérsékelt legitimista főispán, Tarányi Ferenc közvetített.

    Pehm a harmincas évek második felében mindent megtett a legitimista kereszténypárt megújítása érdekében. Pehm 1938. április 19-ére, már mint pápai prelátus, tanácskozást hívott össze. Az ország minden tájáról érkezett, politikával is foglalkozó egyházi személyek a tanácskozás végeztével a következő memorandumot juttatták el a médiának: „Az a helyzetkép alakult ki, hogy a régi politikai pártok és vezetők iránt a tömegek bizalmát titokzatos kezek már korábban is, főleg azonban az ausztriai események bekövetkezése óta megrendíteni iparkodnak. Az országszerte tapasztalható elégedetlenség folytán a szélsőjobb és a nyilasmozgalmak felé terelődik a tömegek érdeklődése. Meg kell állapítani azt is, hogy a hasadás nemcsak politikai téren tapasztalható, hanem vallási téren is. … Az a veszély fenyeget, hogy az Egyház múltjának teljes félreértésével és félremagyarázásával pont azokkal soroznak bennünket papokat együvé (zsidók, liberális nagybirtokosok stb.), akikkel szemben évtizedek óta küzdöttünk.” A zsidókérdésre külön kitért az állásfoglalás: „A zsidókérdést mi szociális, gazdasági és világnézeti kérdésnek tekintjük. Ötven éven át elődeink és mi, az uzsoravilág tetőpontja idején Istóczy és később a Néppárt oldalán álltunk akkor is, amikor úgyszólván mindenki liberális zsidóbarát volt az egész országban. Az általunk támogatott kereszténypárt hozta létre az egyetlen fajvédő törvényt, a numerus clausust, viselve annak ódiumát mind a mai napig.” (Nemzeti Újság, 1938. május 6. 5) Összefoglalva elmondható, hogy ez a program körvonalazta a reformkonzervatívok és Pehm József elvárásait, tükrözte politikai nézeteiket, amelyek között ismét hangsúlyosan jelent meg a zsidókérdés, mint az egyik legfontosabb, megoldandó belpolitikai probléma.
    Legitimista kereszténypártiként a nyilasokkal való szembenállása azonban sem jelentette antiszemita programjának mérséklődését. Ennek fontos háttere, hogy az 1895-ben alakuló katolikus néppárt részben átvette, részben továbbfejlesztette az akkora már kimúlt antiszemita párt érvrendszerét és a főrendiházban székelő egyházfők a zsidótörvényeket később pártolóan megszavazták, illetve a zsidóellenes rendelkezéseket támogatták. Kritikájuk kimerült abban, hogy szóban védelmezték "betért" híveiket. Az 1941-es, harmadik (a "fajgyalázásra" vonatkozó) zsidótörvény kivételével az összes diszkriminatív rendelkezést - fenntartásokkal ugyan, de - elfogadták.
    Az 1930-as évek végének jobbratolódása a radikális keresztényszocialisták számára is lehetőséget adott a zsidókérdés megoldásának gyakorlati megvalósítására. Az első zsidótörvényt például 1938-ban a Zalamegyei Újság csak mérsékelt lelkesedéssel üdvözölte, ugyanis kevésnek tartotta: „A zsidókérdés tehát végre a megoldás útjára kerül. Csatlakozunk ahhoz a helyesléshez, amellyel a kormány javaslatát a keresztény közvélemény fogadta, mégpedig két okból is. Az egyik ok, hogy legfőbb ideje volt megkezdeni a megoldást ebben a kérdésben, amely a háború óta a keresztény magyar rétegek kenyérkérdésévé lett. … Megvalljuk a törvényjavaslat minden jó szándéka ellenére kezdő lépésnek sem teljesen kielégítő. Elismerjük, hogy a gazdasági életet illetően első lépésként nem lehetett továbbmenni, de nem fogadjuk el ezt a tételt a szellemi élet területére vonatkozóan. A nemzeti szellemtől idegen sajtóban, színházban és filmben nem látunk olyan mértékű anyagi vonatkozásokat, hogy a radikálisabb megoldás a gazdasági érdekeket veszélyeztette volna. Egyébként is a magyar szellemiség, a nemzeti kultúra és a keresztény erkölcs annyira alapvető követelmény mind a magyar állam, mind a magyar nemzeti társadalom egészséges fejlődése szempontjából, hogy ennek védelme érdekében a radikális eszközöktől visszariadni nem szabad. (Zalamegyei Újság, 1938. április 10. 1. Jegyzetek)
    További példa Mindszenty antiszemitizmusára a következő eset: 1938 májusában megalakult Zalaegerszegen a Baross Szövetség helyi szervezete. Ez a keresztény iparosok és kereskedők érdekvédelmi szervezete volt, s nyíltan zsidóellenes céllal jött létre. A rendezvényt Pehm József nyitotta meg, beszédében a régi, céhes iparos korszakot idézte fel, amikor még erős volt a magyar kisipar. Hibának tartotta a céhrendszer megszüntetését és a korlátlan iparszabadság behozatalát, amely végül tönkretette a magyar ipart és kereskedelmet. Utána vitéz Tóth Béla a nagykanizsai Baross szervezet elnöke beszélt, aki felszólította a keresztény társadalmat, hogy szerezze vissza a zsidóságtól az ipart és kereskedelmet. Mint mondta, maga is meglepődött, hogy a magyar zsidóság „aránylag nyugodtan tűri az ellene irányuló akciókat”, s ez bátorítást kell, hogy adjon a keresztény társadalomnak. Megfenyegette azokat a vásárlókat, akik zsidó boltban vásárolnak, hogy „le fogják őket fényképezni” (!) és megszégyenítik őket, a keresztény kereskedők boltjaira pedig ki fogják tenni a keresztet, hogy mindenki megismerje őket.( Zalamegyei Újság, 1938. május 6. 1) A Baross Szövetség zalaegerszegi szervezete élére végül díszelnöknek Teleki Béla főispánt és Pehm (Mindzsenty) Józsefet választották meg.
    Az 1939-es év parlamenti választási év volt. Ennek azért volt komoly jelentősége, mert a magyar politikai erőviszonyok jelentős átalakulását vetítette előre, annak két aspektusával: a keresztényszocialista párt teljes megsemmisülésével és a nyilasok komoly előretörésével. Mindszenty azonban nem adta fel, és a sikertelen országos kezdeményezések után a saját háza táján próbált meg eredményt elérni. Lapja, a Zalamegyei Újság a nyilasok legádázabb ellenfele lett, s kiadta a jelszót: „Kereszt az eltorzított kereszt ellen!” Vagyis a katolikus kereszt a nyilaskereszt ellen. Az újságban sorra jelentek meg a nyilasokat támadó és leleplező cikkek.
    Letartóztatása: Mindszenty szembeszegülését a nyilas rendszerrel hívei leginkább a novemberi letartóztatásával demonstrálják. Van azonban néhány olyan dokumentum, amely azt sugallja, hogy a püspök nyilasokkal szembeni ellenállását inkább az egyházi hatalom, az egyház szuverenitásának megsértése váltotta ki, és kevésbé játszottak közre általánosabb politikai-elvi megfontolások.
    Mindszenty életleírásában letartóztatásának alapvető okát abban jelölte meg, hogy ő kezdeményezte és szorgalmazta a dunántúli püspökök memorandumának elkészítését, melyben a püspökök felszólították a Szálasi-kormányt, hogy az emberi és vagyoni értékek védelme érdekében a Dunántúlt harc nélkül adják fel, ne áldozzanak fel újabb emberi életeket, és ne hagyják, hogy az országnak ez a területe is a harcok végén romokban heverjen. Ezenkívül letartóztatásának és bebörtönzésének hátterében még az egyik veszprémi nyilas vezető személyes bosszúját is feltételezte. Mindszenty maga egyetlen ismert visszaemlékezésében sem hivatkozott arra, hogy letartóztatásának bármilyen mértékében is köze lett volna az üldözötteket mentő állítólagos tevékenységéhez.
    A hercegprímás körlevele: Ma már közismert, hogy a Püspöki Kar körlevele igen nehezen született meg, és igen furcsa véget ért. 1944-ben elsősorban Apor Vilmos püspök szorgalmazta Serédi Jusztinián hercegprímásnál, hogy a katolikus egyház tegyen határozott lépéseket a zsidók deportálása és minden egyéb jogfosztása ellen. Apor püspök ajánlólevelében többek között ezt írta: „Hogy fogunk megállni a történelem előtt, ha látszólagos egyetértésben és udvariassági viszonyban maradunk egy olyan kormánnyal, amely országszerte a legnagyobb kegyetlenséggel kínoz 100 és 100 ezer embert, és asszisztál ahhoz, hogy őket rabszolga munkára és a halálba deportálják.”
    Talán nem mellékes, hogy a már javában zajló deportálások közepette a deportálások elleni tiltakozást célzó szöveg enyhén szólva disszonáns megállapításokat is tartalmaz: „Mi sem vonjuk kétségbe, hogy a magyar gazdasági, társadalmi és erkölcsi életre a zsidóság egy része bűnösen bomlasztó befolyást gyakorolt. Az is tény, hogy a többiek e tekintetben hitsorsosaik ellen nem léptek fel. Nem vonjuk kétségbe, hogy a zsidókérdést törvényes és igazságos módon rendezni kell. Tehát azt, hogy az ország gazdasági rendszerében a szükséges intézkedések megtörténjenek és a jogosan kifogásolható tünetek orvoslást nyerjenek, nemcsak nem kifogásoljuk, hanem kívánatosnak tartjuk.”
    A körlevél felolvasásának letiltása előtt két nappal, 1944. július hetedikén viszont Horthy már leállította a deportálást, mivel kissé megkésve, de a Pápa közvetlenül is, valamint a budapesti pápai nunciuson keresztül is interveniált Horthynál. Ugyanezt tette a svéd király. Roosevelt amerikai elnök és más szövetséges vezetők is bejelentették, hogy ha Horthy nem tesz valamit a deportálások megszüntetésére, akkor ezért a háború után őt is felelősségre vonják. Addigra azonban a vidéki zsidóság deportálása már befejeződött, mintegy 430 ezer ember sorsa megpecsételődött. Így erősen megkérdőjelezhető Mindszenty emlékiratainak azon idézett mondata is, miszerint „közbenjárásunknak köszönheti a budapesti zsidóság, hogy nagy részben megmenekült a gázkamrától”.

    Összefoglalva elmondható, hogy Pehm (Mindszenty) József a háború előtt a hagyományos néppárti politika képviselője volt, amelynek legfontosabb elveit a politikai katolicizmus jelölte ki. Hitt a magyar állam és társadalom fennálló rendjében, amelyet – sok belső feszültsége és ellentmondása dacára is – csak nagyon óvatos reformokkal kívánt megváltoztatni. Kétségtelen, hogy e problémák és a reformok szükségességének felismerése kiemelte kortársai, a kereszténypárti politikusok és politizáló paptársai köréből. A társadalmi és szociális feszültségeket a magyar zsidóság tevékenységével magyarázta, amellyel szemben a numerus clausus elve alapján akarta pozíciókhoz juttatni és megerősíteni a keresztény társadalmat. Antiszemita politikai programja nem vitte közelebb a nemzetiszocialista mozgalomhoz, de nem annak antidemokratikus jellege, hanem eltérő állam- és társadalomképe miatt. A vezérkultusz és az egyház közéleti szerepének korlátozása elfogadhatatlan tétel volt számára.

    Minden érdeklődőnek javaslom továbbá a Zalamegyei Újság 1919-22 illetve 1937 utáni számainak böngészését a zalaegerszegi levéltárban.

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

Legnépszerűbb