Nyomtatás

Szabad színTér

2015-06-27, 14:39
   |   Kategória: Fórum
Szeretem – súgtam magam elé, de az is lehet, hogy csak átvillant fejemben a gondolat, versenyre kelve a tér felett cikázó szárnyas sereggel. Be nem áll a szájuk, de nem zavarnak. A térhez jöttem, szabadságért - Lovass Tibor, a Szombathelyi Médiaközpont ügyvezető igazgatójának gondolatai. 
Kedvenc padjaim egyikén játszom az idővel. A tér, mint mindig, szelíden ölel körül, és anyai biztonságában megszólít. Mindenkivel ezt teszi, aki csak egy pillanatra is megtiszteli az idejével. Csörfös terecskéink varázslatos pajkossággal bűvölnek el bennünket! Hol napsugárban, hol csendes égi áldásban mosdanak, széllel fésülködnek, nekünk csinosítják magukat. A tér, hol ülök, idomaival kábulatba ejt, s mintha egykori lakói most is itt ülnének körülöttem...

Terem jó pedagógusként tanít, és én ki nem hagynám ezt az iskolát, mert padjában időtlennek érzem az utazást. Nem érdekel az órarend, minden tantárgya kedvencem. Csendesen duruzsolja fülembe a tananyagot: „Tudtad, hogy mi kézen fogva tartjuk össze a várost? Karjainkat utcaként használod. Ott fárasztod magad, hogy aztán visszagyere feltöltődni hozzám. Mindig akad ám valaki, aki szóba áll velem. Mert az én osztályomba bárki bekerülhet! Te elmész, helyetted jön más, aki életben tart. Érzed? Itt évezredek üzenetei keringenek. A történelem minden pillanata itt maradt ebben a zárt egységben, ahol tér és idő torkolatában te is szabadnak érezheted magad. Itt a pillanat örök, mert engedi, hogy megéld. Érted, hogy miről marad le egy szelfiző? Önmaga éppen abban a fontos pillanatban nem éli meg a jelenét, amiben megörökíti magát.”

Értem, suttogom magam elé, miközben szempillám szárnyas jószágok seregének riasztó veszekedésére pattan fel. Nyár érlelte szemből sült morzsán marakodnak.  Megrövidítik az időt. De nem haragszom rájuk. Mennem kell! Gyűlölöm a békés órák végét jelző belső csengőt! Nemzedékek kicserélődésének nyomai között jól éreztem magam. Jegyet váltva évtizedekre, rádöbbenek arra, hogy hálát kell adnom mindazért, amit eddig oly rövidnek éreztem. Maradnék még kényelmes padomon a tér általi időtlenségben, de koptatását kényszeredetten kell átadnom. Beteljesült igazság a „mindig jön valaki más”.

Boldog belső békében köszönök el. Szeretem a tereinket! Az idők határai, és kapui is egyben. Mi pedig csupán az átmenetiséget jelentjük ebben a közös ölelésben, mert folyvást továbbmegyünk, miközben nem tudjuk meddig, hova és miért…

Kapcsolódó elemek

11 hozzászólás


Fatal error: Call to a member function getCfg() on a non-object in /home/szomthu1/szombathelyi7/plugins/system/japager/japager.php on line 178