Jártatjuk a nyelvünket – a nyelvjárások jövőjéről

2015-09-19, 14:31
   |   Kategória: Fórum
A Savaria Egyetemi Központban rendeztük meg nemrégiben a hazai és a határainkon túl élő nyelvjáráskutatók VI. találkozóját, a dialektológiai szimpoziont. A háromnapos tanácskozáson szakértők arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen sors vár a tájnyelvekre az ezredforduló után.
A nyelvek területi változatait sokféle globalizációs, társadalmi és kulturális hatás veszélyezteti. Sokszor megkongatták már a vészharangot, s jövendölték a nyelv ezen értékeinek kiveszését, a nyelvjárások kihalását. Szerencsére, a „halott” jó egészségnek örvend, igazolván azt a mondást, hogy akinek még életében a halálhírét költik, várhatóan hosszú életű lesz.

A nyelvjárásoknak nem jut megfelelő megbecsülés az iskolai nevelésben, és sok esetben a magyar humor egyetlen forrása a népnyelvet imitáló trágár beszéd. Sokan a nyelvváltozatot beszélők között is identitászavarral küszködnek: csúnyának, elavulnak, parasztosnak, alacsonyabb rendűnek vélik beszédüket a köznyelvhez képest. Egyfajta megbélyegzést tapasztalhatunk, pedig ma Magyarországon a diákok kétharmada nyelvjárási környezetből származik, ezért a közoktatásban alapvető fontosságú a nyelvjárás témakörének alapos, átgondolt tanítása, a nyelvjárásokkal kapcsolatos pozitív attitűd kialakítása, a nyelvjárásokban rejlő értékek hangsúlyozása, illetve ezek felismertetése a diákjainkkal. A legfontosabb feladat annak tudatosítása, hogy a táji színek ugyanolyan értékes részét alkotják a nyelvnek, mint bármelyik nyelvváltozat. Ha például a gyerek azt mondja, hogy „Füzetek a bótba”, vagy „Eementem fürönnyi”, esetleg „Jó üdő van, nincs fölhő az égen”, „Reggelire egy serclit ettem” – akkorne mondjuk, hogy helytelen vagy rossz a beszéde. Fontos tudatosítanunk tanítványainkban, hogy bár az iskolában a köznyelv és az irodalmi nyelv írott és beszélt nyelvi normáit tanuljuk, ez nem jelenti azt, hogy az otthon, a szülőföld nyelvét kerülniük kellene. A helyes – helytelen szembeállítást váltsuk fel a helyénvaló – nem helyénvaló megfogalmazásra, hogy még véletlenül se éreztessük: a tájnyelv kerülendő vétség, kiküszöbölendő hiba.                                                                              

Ne szégyelljük a hazait, ne legyenek tévképzeteink róla, higgyük el, hogy anyanyelvjárásunk becses érték, amelyet szüleink, nagyszüleink hagyományoztak ránk. Tehát az, hogy milyen lesz a nyelvjárások jövője, a mi felelősségünk is.


Czetter Ibolya

Kapcsolódó elemek

11 hozzászólás


Fatal error: Call to a member function getCfg() on a non-object in /home/szomthu1/szombathelyi7/plugins/system/japager/japager.php on line 178