Nyomtatás

Az élet ünnepélye

2015-11-01, 18:32
   |   Kategória: Fórum
Sok „aktuális” kérdés és sürgős elintéznivaló között Mindenszentek ünnepe és halottak napja fura történés, ilyenkor a mennyországért való hálaadás, a halottainkról való megemlékezés meseszerűnek, életidegennek tűnhet - Németh Norbert egyetemi lelkész gondolatai.
Keresztények közül sokan hiszik ugyan, hogy lesz majd örök élet, valójában azonban azt kívánják, hogy ez halasztódjék minél későbbre, olyan beláthatatlan messzeségbe, hogy ne is kelljen rá gondolniuk, mert félnek az élet és az örök élet között „átszállótól”, az ismeretlen haláltól. Pedig az első keresztények életét a nagy beteljesedés, a végső napok félelmetes, ugyanakkor reményt adó ragyogása irányította. Úgy élték meg a végső időket, mint a legnagyobb és legbiztosabb realitást, amely alakította mindennapi életüket hirdetve, hogy nem az számít, mikor is lesz az az eljövetel, hanem hogy készen találja őket.

November elsején, minden szentnek az ünnepén ezt tanulhatjuk el a célba érkezettektől, előttünk járt példaképeinktől. Ekkor nemcsak a kanonizált szentek napja van, hanem a „névtelen” szenteké is, szüleinké, nagyszüleinké, tanítóinké, akik csendesen, néha teljesen észrevétlenül éltek, szerettek és célba jutottak, mennyország-éretté lettek. Ők sem születtek szentnek, hanem azzá váltak, és nem a saját erejükből, hanem Istennel.

Mindenszentek ünnepe egy hatalmas családként láttatja az emberiséget, és azt tanítja, hogy keresztényként bárhol és bármikor élhetünk, számíthatunk mindenekelőtt Istenre és egymás imádságára, segítségére éppen úgy, mint egy családban. Mindenszentek ünnepe az élet ünnepélye. Nemcsak emlékezünk, hanem előrenézünk, hiszen a mi sorsunk is az lesz, hogy egyszer búcsúzunk és továbbmegyünk. Senki nem tud közömbös lenni ezen az estén, hiszen a legmélyebben érint mindegyikünket az élet értelmének kérdése, az elmúlás és a folytatás. Az örök életnek van egy határsávja, ahol számot kell adnunk arról, sikerült-e önzetlenül, szépen szeretnünk. A túlvilág határsávjában ez lesz az egyetlen „beutazási jogcímünk” függetlenül balsikereinktől és tévedéseinktől. A Biblia szerint a célban „dobogós helyre” kerül az irgalmas, a tiszta szívű, az apró szívességekre is készen álló. Ez a készség teszi teljessé, szentté az embert. Egyetlen földi élet alatt kell „jól sikerülnünk”. Figyeljünk, mert a legkisebb jónak is van értlem, mert folytatódik és beteljesedik.

Kapcsolódó elemek

11 hozzászólás


Fatal error: Call to a member function getCfg() on a non-object in /home/szomthu1/szombathelyi7/plugins/system/japager/japager.php on line 178