Hiba
  • Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Embernek lenni rang - Márai Sándor az európai magyar polgár

Dr. Czetter Ibolya, az ELTE Savaria Magyar Irodalomtudományi Tanszék megbízott vezetője volt a Genius Savariensis Szabadegyetem legutóbbi vendége. Márai Sándor író, költő és újságíró életéről, műveiről tartott nagyon élvezetes előadást a szép számmal megjelent hallgatóság részére.
Márai Sándor Grosschmid Sándor néven két világ – Kelet-Közép-Európa / Közép-Kelet-Európa – határán, Kassán született a XIX. század utolsó évében, 1900-ban, és hunyt el a XX. század végén, 1989-ben a kaliforniai San Diegóban. Elvei miatt 1948-ban elhagyta Magyarországot, az akkori rendszer tudatosan kiiktatta műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki.

„A bőség zavarával küszködik az ember, amikor Márairól szólni kíván” – mondta közönségének a jeles irodalmár: minden műfajban alkotott, regényíróként, színműíróként, lírikusként, publicistaként is kiváló volt, és ne feledjünk el szólni a levelező Márairól meg a Szabad Európa Rádió által sugárzott cikkeiről, aktuális nézeteiről, gondolatairól, közéleti megnyilvánulásairól.

Az előadó büszkén említette, hogy 2000-ben a centenárium alkalmából Szombathelyen rendezték Márairól az első nemzetközi konferenciát, az ötlet a kiváló Márai-kutató, Lőrinczy Huba irodalomtörténész nevéhez kapcsolódott.

Czetter Ibolya az előadás közben fotókat is vetített az érdeklődő közönségnek Márairól és életének meghatározó eseményeiről: a képekről egy szigorú tekintetű férfi néz ránk, szeméből fényes intellektus sugárzik. Találkozása Thomas Mann-nal jelképes kézfogás egy európai polgárral, azonos szemlélet és kultúra két zsenijének a találkozása. A különböző események, amelyek az életét jellemzik, alkotják, sokszor jelképpé válnak, elemelkednek a köznapiságtól.

Márai Sándor korának egyik legnépszerűbb és legismertebb írója volt, aki úgy érezte, hogy a külhonban, az emigráció alatt nincs kinek írnia: elvesztette a magyar befogadó közönséget, a kilátástalanság életérzése vette körül. Az előadó szerint egyedülálló, különös sorsa volt, posztumusz reneszánsznak, újjászületésnek is nevezhetnők, hiszen halála után jutottak el hozzánk nagyszerű művei. Irodalmi nagyságát Krúdyhoz, Kosztolányihoz, Ottlikhoz hasonlítják, kis túlzással néhányan azt mondják: Márai halálával vége a 20. századi magyar irodalomnak.

„Rengeteg ellentmondás van a műveiben, vitriolba mártott tollal tudott fogalmazni (Napló), ugyanakkor kristálytisztán látott meg dolgokat” mondta az irodalmár, és ezt bizonyítandó, felolvasott az „Európa elrablása – Röpirat a nemzetnevelés ügyében” című műből, amely szerint Európát a háború után csak a műveltség, az értékek, a szellemi ember mentheti meg.

Márai Sándor számára nagyon fontos volt a polgári életforma, a kultúra, a műveltség, az erény, a bátorság, a tisztesség és a liberalizmus: szabad gondolkodó, a legnemesebb értelemben európai ember, polgár, a józan értelem, a racionalizmus és az alkotás híve volt.

„Polgárnak lenni nem valamilyen származási privilégium, hanem életforma…” idézte Czetter Ibolya Márai szavait: az író ennek az osztálynak az utolsó krónikása, szemtanúja akart lenni. „Egy polgár vallomásai” című könyvében elmondja: ő az eleven emlékezetért is van, azért, hogy megírja, megörökítse ennek az osztálynak az életformáját, értelmiségi tanúságtevője azoknak, akik az értelem diadalát hirdették az ösztönök felett és hittek a szellem ellenálló erejében.

„Hiszek abban, hogy a jellem s annak legfelsőbb kifejezése, a lelkiismeret, kordában, egyensúlyban tartják beteg ösztöneinket, s hiszek abban, hogy az élet és a munka szintézis.” (Márai Sándor)

Tátrainé Kulcsár Irén

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

Legnépszerűbb