Bár az érzés olykor megkísérthet bennünket, a valóság szerencsére ennél összetettebb. Nincs ez másként a szombathelyi Weöres Sándor Színház „Acélmagnóliák” című színjátékában sem, melyet március 3-án tekinthettek meg a Premontrei Gimnázium 11. évfolyamos diákjai.
A darabot az amerikai Robert Harling írta (1987), s filmes adaptációja is készült (1989). Az Acélmagnóliák hat szereplője átlagos nő. Valamennyiük élete szorosan kötődik a mű helyszínéül szolgáló fodrászüzlethez, ahol törzsvendégként, alkalmazottként vagy épp tulajdonosként találkoznak egymással, és hetente kibeszélhetik életük dolgait. Hat egészen különböző egyéniség, akik a rendszeres találkozások során igaz barátokká válnak, mert civódnak és tréfálkoznak ugyan egymással, de teljes mellszélességgel ki is állnak egymásért, ha arra van szükség. A próbatétel pedig nem is késik soká: egyikük egyre súlyosbodó betegséggel küzd, aminek drámai végkifejlete feltartóztathatatlanul közeleg.
A kezdeti, felszínesnek tűnő beszélgetések mögött fokozatosan valami sokkal mélyebb bontakozik ki, megismerhetjük e hősnők életét, a személyiségüket a maguk örömeivel, bánataival, küzdelmeivel, félelmeivel együtt. A karakterek és a „mesélésük” nyomán kibontakozó élettörténetek mind hétköznapiak, bármelyikünk kerülhetne az ő helyükbe.
Az Acélmagnóliák egyszerre drámai és könnyed darab. Drámai, mert az élet komoly kérdéseit teszi fel (betegség, önfeláldozás, szülő és gyermek kapcsolata), és mégis könnyed, mert mindezt vidám és emberi párbeszédekkel, szeretettel teli egyéniségekkel, sok-sok fanyar humorral és rafinált (ön)iróniával fűszerezve valósítja meg.
A mű záró kérdése is elgondolkodtató, és különösen aktuális. Időről időre szokás a férfiakat az acél keménységével, a nőket a virágok (magnólia) törékenységével párhuzamba állítani. Látván e színdarab hősnőit, egyben mai hétköznapi világunkat, mindannyiunkban újra felhangozhat a kérdés: az élet terheinek s fájdalmainak hordozásában vajon melyik is az erősebb nem? A mű címe (Acélmangóliák) a maga talányosságával válaszol.
Köszönjük az élményt!
Hancz G. Tamás OPraem, tanár
A törékeny virág igazi ereje A Premontrei diákjai az „Acélmagnóliák” című előadáson
Ki ne lett volna már tanúja vagy részese kiadós fodrászüzletbéli beszélgetéseknek? Ki ne gondolt volna arra, hogy a sok-sok történet, élménybeszámoló, „kitárgyalás”, amely ilyen helyeken rendre elhangzik, az csak puszta fecsegés.
Új hozzászólás
A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.
