2007-ben egy itteni műhely hulladékából láttak napvilágot azok az első pillantásra jelentéktelennek tűnő, babérlevél alakú bronzlemezkék is, amelyek nem csupán ipar-, hanem vallástörténeti szempontból is különleges daraboknak számítanak. Ezek a bronzlemezből kivágott és utólag poncolt levelek ugyanis kétség kívül egy babérkoszorú részei voltak, amely egykor egy életnagyságú isten- vagy császárszobor fejét ékesítette. A koszorú, amelyet a latin corona és a görög a sztefanosz szó jelöl, ősidők óta a győzelem jelképe volt, bár jelentése az évszázadok során sokat változott. Kezdetben egyszerű diadémként az olimpiai bajnokok, költők, hadvezérek – és a földi élet rabságából kiszabadult elhunytak kaptak égi adományként koszorút. Viselőit így az istenek kegyeltjeinek tekintették. A római császárkorban a győzelem az uralkodók állandó létállapota lett, a koszorú pedig a császári hatalom és életükben már istenként tisztelt személyük szimbólumává vált.
Az előbbi bronz babérlevelek nem számítanak egyedi leletnek az Iseumban, hiszen ugyanezen a lelőhelyen egy diadémhoz tartozó apró arany tölgyfalevélke is előkerült. A bronz és arany diadémmal ékesített szobrok Isis istennő szentélyének felszereléséhez tartoztak, és az égi hatalmaknak kijáró hódolatban részesítették azokat.
Hulló babérlevelek – Győzelmi koszorú töredékei az Iseumból
Az utóbbi években örvendetesen megszaporodtak a római kori ipartörténetre vonatkozó ismereteink és leleteink. A Kőszegi és a Szily János utcákban feltárt fémfeldolgozó műhelyek mellett az Iseum kutatása során napvilágra került leletek érdemelnek különös figyelmet.
Címkék:
Új hozzászólás
A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.
