Hiba
  • "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot get "Szombathely" woeid in module "mod_sp_weather".

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Gyűjtőszenvedély – baráti alapon

A magyar művészeti színtér ötven legbefolyásosabb szereplőjéről közölt nemrég listát a Műértő. A folyóirat 2011 óta készíti el a Power 50 összeállítást, és minden évben arra keresi a választ félig-meddig szubjektív módon, hogy kik azok, akik az adott esztendőben a legnagyobb súllyal hatottak a képzőművészeti életre Magyarországon. A listán rendre a legelőkelőbb helyek egyikén szerepel egy szombathelyi is, Pados Gábor, műgyűjtő és kereskedő, aki bár városunkban született és él, karrierje is itt indult, de jó ideje Budapesten működtet sikeres galériát. Gigantikus kollekciójának, az Irokéznek a legelső darabjairól, gyűjtői motivációiról és terveiről is beszélgettünk.
Idén a hatodik helyen áll a Power 50-ben. Mit jelent pontosan ezen a listán szerepelni?

Huszonöt szakmabeliből áll a zsűri, akiknek a kiléte titkos. Az ő pontozásukból áll össze végül egy összesített eredmény, egy sorrend. Kezdetektől fogva a lista első tíz helyének valamelyikén szerepeltem. Bárki felkerülhet rá, akinek köze van a képzőművészethez: múzeumi szakember, galerista, műgyűjtő, művész vagy akár kultúrpolitikus. Jómagam a műgyűjtők között a második lettem, műkereskedők közül pedig az első.

Mitől számít befolyásosnak valaki ebben a közegben?

Az indoklás szerint számít az, hogy mekkora az illető tekintélye a műgyűjtők között, milyen és hány közösségi eseményen vesz részt, nyújt-e ezekhez támogatást, mi fontosat tesz az adott évben.

Üzletemberként hogyan keveredett annak idején a műalkotások közelébe?

Az Irokéz Gyűjtemény története a 80-as évek végéig nyúlik vissza. Üzleti útjaim során sokszor megfordultam a fővárosban, és egyre gyakrabban mentem el Szombathelyről elszármazott alkotó barátaim kiállításaira. Valahogy így került a látóterembe a magyar kortárs képzőművészet. A legelső művek úgy jutottak a birtokomba, hogy miután baráti kölcsönt adtam néhány művésznek, és gondjuk támadt a visszafizetéssel, elfogadtam cserébe az alkotásaikat. Így indult a gyűjtemény, mígnem annyi műtárgyam összegyűlt, hogy megtelt a lakásom és az irodám. Valamit kezdeni kellett vele, felkértem hát Szoboszlai János művészettörténészt, hogy tegyen rendet az anyagban. Innen, 2001-től nevezhető hivatalosan is gyűjteménynek a kollekció, és innentől számítok én is tudatos gyűjtőnek.

Emlékszik rá, hogy melyek voltak az első darabok?

A legelső festményem Szarka Péternek egy nagyméretű olajképe volt, a műtárgyak közül pedig az Újlak Csoport tagjainak, Komoróczky Tamásnak, Ravasz Andrásnak, Ádám Zoltánnak, Szarka Péternek és Farkas Gábornak az alkotásai voltak az első darabok.

Gondolt akkor arra, hogy mindez befektetés is?

Egyáltalán nem gondolkodtam befektetésben. A gyűjtés: szenvedély! Szerintem, aki igazi gyűjtő, az így gondolkodik. Tény, hogy ennyi idő elteltével adódnak helyzetek, amikor egy múzeum vagy más gyűjtők érdeklődést mutatnak egy-egy mű iránt, és akkor persze felméri az ember, hogy az egykori vásárlásához képest milyen értéket képvisel az adott alkotás, de a befektetés sosem volt számomra szempont.

Miután áttekintette a művészettörténész a gyarapodó gyűjteményt, milyen kép rajzolódott ki?

Számomra is érdekes volt az eredmény. Szoboszlai János akkor a Dunaújvárosi Kortárs Intézet vezetője volt, és meglepően sok párhuzamot talált az ott épülő, valamint az én alakuló kollekcióm, illetve a gyűjtési módszerünk között. A közös munkából barátság és üzlettársi viszony lett, együtt hoztuk létre az acb kereskedelmi galériát.

Mikor jött el az a pont, amikor már nem baráti segítségből vásárolt?

Ahogy szélesedett az ismeretségi köröm a művészeti világban, úgy bővült a gyűjteményem is. A 2001-es esztendő mégis különösen fontos volt, az első katalógus is ekkor jelent meg abból az alkalomból, hogy a Műcsarnokban kiállítást rendezhettünk. Innentől kicsit fontosabbnak éreztem az egészet.

Szombathelyen a Thököly utcai galéria volt az első igazi közönségkapcsolat…

Az Irokéz Galériát valójában a szombathelyi sajtó nyittatta velem. A katalógus bemutatása után berendeztük a Thököly utcai kiállítóteret, és az eseményre rengetegen eljöttek. A sajtó ekkor kezdte el Irokéz Galériaként emlegetni. Igazából nem állt szándékomban galériát nyitni itt, de akkora volt a nyomás, hogy elkezdtük komolyan venni. 2002-től aztán rendszeresen rendeztünk itt kiállításokat, évente hatot-nyolcat. Ekkor vált nyilvánossá a gyűjtemény.

Az idők során változott az ízlése? Mi volt az, amit eleinte keresett, és miket vásárol mostanában?

Talán tinédzserkoromtól kezdve nem változott igazán az ízlésem, legfeljebb finomodott. Engem mindig a művészet legújabb, legprogresszívebb fajtái érdekeltek. Így volt ez a 80-as években is, amikor belecsöppentem az egészbe, és azóta is ez érdekel a leginkább. Ami pedig mostanában felvillanyoz, az a 60-as, 70-es évek neoavantgard művészete. Ez egy fantasztikus korszak volt, az elmúlt évtizedekben a legérdekesebb.

Kik azok, akik most a legfigyelemreméltóbb művészek, akik most is újítónak számítanak?

Azokat említeném, akik forradalmian gondolkodnak, akik felkavarják az állóvizet. A Société Réaliste művészcsoport egy francia és egy magyar tagból áll, és a létező összes médiumot felhasználják a munkáikban. Hatalmas nemzetközi karrier felé tartanak. Ha egy technikai újítót kellene mondanom, akkor Felsmann István az, aki legókból állít össze konstruktivista táblaképeket.

Összesen hány mű van a birtokában?

Több mint ezer. Ez a szenvedély átka: a gyűjtő nem tud leállni. Bevallom, most már nyomaszt ez a mennyiség, azt gondolom, meg kell keresni a lehetőségét annak, hogy valamilyen formában mások számára is elérhető, megtekinthető legyen. Szombathelyen születtem, itt élek, de Budapesten dolgozom huszonöt éve. Eddig minden megkeresést rendre visszautasítottam, mindig úgy képzeltem, hogy a gyűjtemény Szombathelyen marad.

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

Legnépszerűbb