Az 1948-ban elhunyt Nyakas János veszprémi kutató tanár írt könyvet a szabadságharc bukásának okairól. Tanulmánykötetét a tényekre alapozza, mégis az utolsó pillanatig azt érzi az olvasó, hogy akár meg is nyerhettük volna a szabadságharcot - fogalmazott Sátory Károly, a kötetet bemutató hagyományőrző huszár.
A korabeli lovas huszároknak nem volt vértezete; de védtelenségük csak látszólagos - mondja Dalos Tibor, a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola történelemtanára. “A ruházatukban rejlett a páncélozottságuk, hiszen ez a zsinórozás nemcsak cérnaszállal, hanem acélhuzallal is át volt vezetve. Ezzel egyfajta fédelmet is biztosított a huszárnak a csatában" - fogalmazott.
A huszárcsákó acélozott zsinórzata sem csupán rangjelzésre szolgált, hanem a szablyákkal szemben is védelmet nyújott - ez is kiderülta könyvbemutatón. Ahogy az is, hogy miért maradtak el a seregösszevonások, amik győzelemre segíthették volna a magyarokat. “Ugye akkoriban azért még nem a mobiltelefont vették fel a tábornokok, és telefonálgattak, üzengettek egymással. Így vélhetően a nehézkes kommunikáció, és a tábornokainak erős személyisége is közrejátszott a vereségben. Néha tényleg csak a saját fejük után mentek" - mondta Sátory Károly, a Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület elnöke.
Emiatt az utolsó összecsapás előtt Dembinszky Temesvárra indult csapataival, Görgey pedig Aradra - így nem egyesíthették a seregeket, hiába voltak a magyarok kétszeres túlerőben a labancok ellen.
Sorsdöntő 100 nap 1849-ben
Ez annak a könyvnek a címe, amelyet a március 15-i megemlékezések lezárásaként mutattak be a szombathelyi ŐrvidékHázban. Nyakas János reprint kötetének bemutatóján kiderült, hogy az a zsinóros huszáregyenruha, amelyet akkoriban viseltek, bizony nemcsak mutatós volt - védte is viselőjét!
Új hozzászólás
A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.
