Hiba
  • "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot get "Szombathely" woeid in module "mod_sp_weather".

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Hány nyelven beszélünk?

2014-09-14, 12:36
   |   Kategória: Okos
A Szombathelyi Televízió Műhely című kulturális magazinjában hónapról hónapra jelentkezünk nyelvi ismeretterjesztő műsorunkkal, amelyet egyetemi hallgatóimmal közösen szerkesztünk. Szórakoztató, élményteli perceket szeretnénk szerezni a nézőknek, akik bepillantást nyerhetnek az egyetemi életbe, nyilvános nyelvleckét kaphatnak olyan nyelvhasználati kérdésekről, amelyekkel nap mint nap találkozunk, ami foglalkoztat bennünket.
Itt van mindjárt az első kérdés: vajon igaz-e, hogy mindannyian több nyelvet beszélünk, akkor is, ha egyetlen idegen nyelvet sem tudunk? Igazat kell adnunk a régi közhely-bölcsességnek, amely szerint ahány nyelv, annyi ember. S ez nem csupán az idegen nyelv tudására vonatkozik. Anyanyelvünkön is képesek vagyunk akár hét nyelven beszélni és írni. A nyelv ugyanis változatokban létezik, sohasem elvontan, ideális állapotban. Senki sem beszéli a „nyelvet” általában, hanem mindig valamilyen variánsát. „Nyelvi életrajzunkban” fontos szerepe van a tájnak, ahol születtünk, amely rányomja bélyegét beszédünkre. Nyugat-Dunántúlon például a hosszú magánhangzókat szeretjük lerövidíteni: pl. tüz, viz, biró – mondjuk, illetve bizonyos szavakat csak e tájon használunk: mácsik, csünt, csuri, sercli, vagy az igen helyett gyakran a németből eredő ja szóval felelünk. Jellemző a semmittelen értéktelen, sivár értelemben, a faragó a (ceruza)hegyező helyett stb. A városlakókra is jellemző az ún. regionális köznyelv használata, amikor táji sajátosságokkal keveredik a köznyelv: ki ne hallotta volna a hüttő, gyün, tólom, Tíbor, kőrözött kiejtésű szavakat. Bizonyos életkorban külön nyelvet beszélünk, gondoljunk csak a gyermekkorra vagy az ifjúsági/diáknyelvre: biosz, föci, bigyológia – mondjuk a tárgyak nevére, gyakran és szívesen keveredik e változat a szlenggel, amely életkortól függetlenül hatja át nyelvünket: rácuppan valamire, zsír, gáz, kecó, kaja, telcsó, vágod?, dobok egy hátast – halljuk mindenütt ezeket a kifejezéseket. Nemcsak szakmák szerint, szabadidős elfoglaltságaink, hobbink alapján is elkülönített nyelvet használunk: másképp szólal meg egy pék, egy fodrász vagy egy kőműves, megint más nyelvet használ egy horgász vagy egy táncművész. Vallási felekezethez tartozás alapján szintén különbözhet a nyelvünk: roráté, sábeszdekli, advent, agapé, áldozás, apokrif szavakat talán sokan ismerik. Többen is szóvá tették, joggal, hogy a magyar világi sajtóban, ennek nyomán pedig a mindennapi szóhasználatban gyakran hibásan nevezik meg a magyarországi egyházakat, szertartásaikat, papi személyeket.                                                                                       

Ahogy a társadalom különböző rétegekre tagolódik – például nem, kor, iskolázottság, származás, a munkamegosztásban elfoglalt hely és még sok egyéb szempont szerint –, ugyanúgy tagolódik maga a nyelv, pontosabban a nyelvhasználat is. Minden nyelvváltozat egyenlő, mindegyiknek megvan a maga normája. Minél fejlettebb egy kultúra, annál több nyelvváltozat létezik, s minél intelligensebb valaki, annál több nyelvváltásra, azaz alkalmazkodásra képes.



Czetter Ibolya

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

Legnépszerűbb