Hiba
  • "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot get "Szombathely" woeid in module "mod_sp_weather".

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

„A mikroszkóp világa egy másik dimenzió”

2015-08-02, 11:56
   |   Kategória: Okos
Nem túlságosan szem előtt lévő, de annál fontosabb osztályt vezet egy olyan szakmában, amelyet számos tévhit övez. Fő munkaeszköze a mikroszkóp. Felelőssége óriási, hiszen például a daganatos betegek további kezelése főként az általa felállított diagnózison alapul. 
Harmincéves szakmai múlttal a háta mögött is megmaradt közvetlen stílusú, végtelenül emberarcú orvosnak, aki az idei Semmelweis-napon megérdemelten nyerte el a Markusovszky Kórház Év Orvosa kitüntetését. Tóth Csaba patológussal beszélgettünk.

-Mi a leggyakoribb tévhit a szakmájával kapcsolatban?

-A legtöbb ember azt gondolja, hogy a patológus csak boncolással foglalkozik, és néhány évtizeddel ezelőtt jórészt valóban erről szólt a munkánk. Az 1950-es évektől kezdve előtérbe került a műtétek során eltávolított szövettani- és citológiai minták feldolgozása, ma pedig már a tevékenységünk túlnyomórészt ebből áll. Továbbá az utóbbi két évtizedben igen gyakorivá váltak a molekuláris patológiai vizsgálatok, elsősorban a daganatos betegek személyre szabott, célzott terápiájának biztosítása érdekében. Mi mondjuk meg, hogy egy tumor rossz vagy jó indulatú, milyen stádiumú, van-e áttét. Több tízezer mintát vizsgálunk évente, a kórház valamennyi klinikai osztályával kapcsolatban állunk, az orvostudomány minden területére rálátunk. A kórboncolásokat - bár ez is nagyon fontos tevékenység - egyre kisebb arányban végezzük.

-Hogyan lett patológus?

-Félig-meddig volt csak tudatos választás. 1986 tavaszán pályáztam a Markusovszky Kórház mellkassebészeti- illetve a kórbonctani osztályára. Akkor már megvolt az elsőszülött fiunk, és elsősorban olyan szakterületet kerestem, ahol nincs ügyelet. Kórboncnokokból akkor is hiány volt, így oda vettek fel. Emlékszem, apám megkérdezte, hogy lesz-e belőlem valaha „rendes” orvos. De ezek szerint lett. Időközben megszerettem, szakvizsgát tettem, és egyáltalán nem bántam meg, hogy erre a szakterületre kerültem. Az első főnököm Brittig Ferenc volt, akinek sokat köszönhetek, rengeteget tanultam tőle. Amikor dolgozni kezdtem, a patológia a kórház négy különböző pontján működött, külön voltak a laborok, az orvosi szobák és a boncterem. Az osztály jelenlegi struktúráját 1995-től Csanaky György építette fel, akitől 2002-ben, 41 évesen megörököltem az osztályvezetői pozíciót. 2010-ben a korábbi négy helyről az egykori mosoda felújított épületébe költözünk. A felszereltség, a műszerezettség európai színvonalú, az asszisztensi gárda képzett, összeszokott, jó csapat. Orvos azonban kevés van, szakorvosként az egész megyét ketten látjuk el Tolvaj Balázs patológus kollégámmal, pedig ezt a mennyiségű munkát tíz szakorvosnak kellene végeznie. Meg kell még említenem a jövő nemzedékét is, hisz a munkánk jelentős részében segít szakorvosjelölt kolléganőnk és mellette három rezidens kolléga.

-Emlékszik az első boncolásra, amit elvégzett?

-Nem igazán tudom visszaidézni, nem hagyott mély nyomot. Ám az első tíz boncolásom között volt egy elhunyt, aki rendkívül ritka betegségben szenvedett. Az esetet Garzuly Ferenc professzor publikálta. Az erről készült poszter az irodám előtti folyosón függ, így amikor ránézek, eszembe jut. Az anatómiát mindig nagyon szerettem, így számomra ez is egy szép része a munkának. Vannak esetek, amelyek megrázóak, de el kell vonatkoztatni attól, hogy aki a boncasztalon fekszik, nemrég még érző, élő ember volt, mert ez a gondolkodásunkat rossz irányba befolyásolná. A testet kell vizsgálni szigorúan a tudomány szempontjából. Boncolásokat már a Huszár úti csapatkórházban is végeztek a századelőn Strancz Gyula belgyógyász vezetésével. Amikor 1929-ben átadták Vas Vármegye közkórházát, az első patológus Görög Dénes volt. Őt követte Romhányi György, majd Kádas László. Ma már évente 700-800 boncolást végzünk, melynek elsődleges célja tisztázni, hogy a beteg megfelelő kezelést kapott-e. Úgy gondolom, minden sebészeti szakmában dolgozó orvosnak el kellene töltenie legalább fél évet a patológián, hogy az anatómiai ismereteit felfrissítse. Ez régen így működött, és ma is hasznos lenne. A boncterem ma jellemzően a fiatal orvosok terepe, később a szakvizsga után előtérbe kerülnek a mikroszkópos szövettani- és citológiai vizsgálatok, ezzel pedig egy teljesen más dimenzió nyílik meg. Gyönyörű világ, ami persze óriási kihívást jelent.

-Van kapcsolata élő betegekkel is?

-A minták, amiket vizsgálunk, élő betegektől származnak, de velük nincs közvetlen kapcsolat. Ez bizonyos szempontból jó, mert nincs pszichológiai nyomás, ami befolyásolhatna a diagnózis felállításában. Olykor óhatatlanul találkozom rokon, ismerős nevével, ilyenkor nehezebb a dolgom, mert akaratlanul sem szeretnék rosszat mondani, pedig ez sajnos néha elkerülhetetlen. Élő betegekkel az aspirációs citológiai szakrendelésen kerülök kapcsolatba, ahol legfeljebb 5-6 cm mélyen tapintható elváltozásokból történik mintavétel. Itt több ezer beteg fordul meg évente, és örülök, hogy találkozhatok, beszélhetek velük.

-Mit jelent önnek az Év Orvosa elismerés?

-Ezt a díjat minden évben a kórház tudományos bizottságában helyet foglaló minősített orvosok, professzorok javaslatára adományozzák. Meglepett, nem számítottam rá, de természetesen nagyon örültem neki, hogy méltónak találtak rá. Ez egy személyre szóló díj, de az osztály összes dolgozója nélkül nem tudtam volna elérni, tehát köszönettel tartozom nekik.

-Van a családban, aki továbbviszi a szakmát?

-A középső fiam is patológus, akivel együtt dolgozunk az osztályon. Tervei szerint külföldön szeretne a továbbiakban tapasztalatot szerezni, aztán a folytatás még a jövő titka. A nagyobbik fiam biológus, a legifjabb pedig elsőéves természetvédelmi mérnöki szakon. A feleségem  bőrgyógyász, tehát vagyunk egy páran orvosok a családban.

-Milyen jövőbeni terveket dédelget?

-A legfontosabb, hogy szeretnénk szakorvosokat, szakorvosjelölteket idecsábítani, mert nagy a hiány. Továbbá elodázhatatlanná vált a boncterem és környékének teljes felújítása, amit a közeljövőben mindenképpen meg kellene valósítani.

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

Legnépszerűbb