Hiba
  • "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot get "Szombathely" woeid in module "mod_sp_weather".

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Pál Feri atya rendhagyó hittanórája a Premontreiben

Az emberek többsége – akár bevallja, akár nem – kíváncsi rá, ki is ez a népszerű pap, mentálhigiénés szakember, sportolóból lett egyházi személy. Nemrég a premontreis gimnazistákhoz jött el egy előadásával, akik szépen felöltözve, matrózblúzban, kissé feszengve ültek be a programra, de hamarosan belefeledkeztek a felvetett gondolatokba, hol csendben, hol a poénokon mulatva. Látszott az arcokon, azon töprengenek: ez az ember hogyan ismerhet minket ennyire? Érezhető volt, hogy a srácok maguk közé engedték az atyát, és talán meg is fogadják utóbb a tanácsait.
Sztárpapként emlegeti Pál Feri atyát a sajtó, és nem véletlenül. Végtelen közvetlenséggel fogott bele a mondandójába, úgy, hogy nem lehetett nem rá figyelni. Hevesen gesztikulált, leült, felállt, a hangjával játszott. Rögtön leszögezte, hogy miről beszél majd: a jóról. Arról, hogy a jónak része a rossz, és fordítva. S már hozta is a példákat saját életéből, sok-sok öniróniával fűszerezve. Sikeres atléta volt a húszas évei elején, amikor úgy érezte, közel került Istenhez, és döntött: papneveldébe vonul Esztergomban. A szülei azonban nem kifejezetten támogatták: édesanyja megijedt, „felkötöm magam” – fakadt ki, apja pedig ráhagyta a dolgot, s még az ikertestvére is visszakérdezett: „hülye vagy?” Ezzel az útravalóval indult el Pál Feri a neki kijelölt úton. Nem volt könnyű, mesélte, ahogy bizonyára a hallgatóságban is sokan maradtak már magukra hasonlóképpen egy-egy döntésük előtt. Az esztergomi évek alatt, mire az ifjú papot felszentelték, a szülei elváltak. Kénytelen volt hát szégyenszemre két „első misét” tartani, az egyiken édesanyját, a másikon édesapját áldotta meg. Közben orvoshoz járt, aki eltanácsolta a sportolástól, gerince állapota miatt. A rossz hírek végül valami jóhoz vezettek – vonta le a következtetést hallgatóságának. Új utat választott. A serdülőkor eleve egy „sorscsapás”, legalábbis a szülőknek, a fiatalok ilyenkor lázadnak, mert „szűk a hely”, akárcsak az anyaméhben, ahol még ennél is konkrétabban rugdossa a gyermek az anyját. Bár azt se felejtsük el, hogy mindez az életerő jele. Látszik: minden rossz része lehet valami jónak. Sőt – ment tovább az előadó -, sokszor a jónak kifejezetten feltétele az, hogy valami rossz történjen. S itt ismét saját sorsára utalt vissza: ha gyermekként nem tapasztalja meg a rá mért nehézségeket, a családi krízist, nem válhatott volna belőle mára olyan pap, aki fokozottan szolidáris és érzékeny mások problémáira, aki elhivatott segítő. A rossz később a javára vált.

Beszélt a személyes döntésen alapuló jóról is, arról, amikor valaki által keletkezik a jó, és nélküle az nem is létezne. Egy történetet mondott el erről, amelyben a kisfiúba azt sulykolja az apja, hogy nincs az életben semmi jó, de ha mégis van, az sincs ingyen. S lám, a szomszéd egyszer beállított egy tál süteménnyel, amiről – érezve az illatát – kiderült, hogy bizony jó, és ráadásul ingyen van. A fiú ezt felismerve viszonozta a kedvességet, egyre több emberrel tett hálából jót, mígnem egy világméretű segélyakciót szervezett. S mindez a valamikori rossz üzenetből indult el.

Nézhetjük úgy is a dolgot, hogy mi magunk vagyunk valami jónak a részei. Igen, itt Isten neve is szóba került. Pál Feri atya figyelmeztetett, csalódhatunk, ha arra számítunk, hogy Isten része a mi életünknek, és próbáljuk elérni, hogy úgy cselekedjen, ahogy mi szeretnénk. Nem fog menni. Valójában mi vagyunk Isten részei. És e ponton egy megrázó esetet osztott meg közönségével az atya. Az auschwitzi haláltáborba érkező testvérpár esetét. A két lány haját leborotválták, ám egyiküknek ez különösen nagy veszteség volt, mert a hajkoronájára volt a legbüszkébb. Amikor húgát kérdezte: „hogy nézek ki?”, ő ahelyett, hogy így felelt volna: „borzalmasan”, inkább azt mondta: „most már végre látszik a szemed is, ami gyönyörű”. Ez az elvehetetlen szabadság. Ez volt az a gondolat, ami a fogság idején mindvégig a túlélésben segítette. Akkor is, amikor a náci katonáknak táncolt, s cserébe kenyeret kapott. Az ételt megosztotta a rabtársaival, s később a felszabaduláskor, ők segítettek neki, amikor már menni sem volt ereje.

Az előadó Jézust is megemlítette, mondván: nem szereti, ha valaki azt mondja, áldozat volt. Az igazság az, hogy Jézus áldozatot vállalt, és ebben óriási a különbség. Az életét adta oda! S milyen az, amikor a rosszra jóval felelünk? Hát olyan, mint amikor a világháborúban egy nyolc gyermekét elvesztett asszony később otthont nyitott a hadiárváknak, és róluk gondoskodott nagy odaadással. Ez volt az ő válasza a háborúra. Nem a tiltakozás, hanem a cselekvés. Végül pedig egy gondolat arról a jóról, ami túlmutat minden rosszon és jón. Az európai misszionárius egy afrikai törzsnél vendégeskedett évekig, s közben hatalmas aszály pusztított. Azt tanácsolta, ássanak le, mert valószínűleg a föld mélye vizet rejt. Munkához láttak, de idővel sokan feladták, sőt, már az európait okolták a szárazságért. Végül néhányan maradtak csak a kútásásban partnerek, nem hiába. Vizet találtak, de a legnehezebb feladat az volt, hogy a dolgosabbakat meggyőzze: azoknak is adniuk kell a vízből, akik abbahagyták az ásást. Hiszen ez a jó mindenekfelett áll.

Ez mind az evangélium – mutatott rá végül Pál Feri atya, utalva az elhangzottakra. S az előadását egy olyan felszólítással zárta, amely egyszersmind a diákokat is önálló, gondolkodó, cselekvő életre buzdította: nem elég, ha reméltek. Döntsetek!


Videó

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

Legnépszerűbb