Hiba
  • "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot get "Szombathely" woeid in module "mod_sp_weather".

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Az 1970–80-as évek fordulója körül a nagy, testvéri és baráti Szovjetunió barátai a mi barátaink is voltak. Így aztán a magyar történelem különös és váratlan fordulataként, a szovjet titkosszolgálatok által szervezett, proletárok nélküli proletárforradalmak (valójában katonai puccsok) következtében egyszer csak "örök, testvéri és megbonthatatlan" barátságban találtuk magunkat, többek között, a kedves és tehetséges angolai, mozambiki, etióp, szudáni és észak-jemeni néppel - Gyurácz Ferenc gondolatai.

Kérem, ne ijedjen meg a kedves olvasó, nem fogom a kérdés megválaszolásával terhelni, már csak azért sem, mert legföljebb azt tudnám hitelt érdemlően mondani, hogy – fogalmam sincs róla - Gyurácz Ferenc gondolatai.

Közhely, hogy a technológiai fejlődéssel nem tart lépést az ember boldogság-képessége. Mindig csodálkoztam okos embereken, ha a műszaki vívmányokat és bizonyos kényelmi változásokat nevezték meg a társadalmi haladás bizonyítékaiként, elfeledkezve az érem másik oldaláról, a fejlődés áráról.

Elég sűrűn megtörténik velem, hogy fiatalembernek szólítanak. Ennek az a csöppet sem rejtélyes oka, hogy elég gyakran kell vásárolnom ezt-azt, piacon, boltban, áruházban. Nemrég kivételesen még egy butikban is előfordultam, ahol többször is édes muzsikaként hatott füleimre az akusztikailag egyébként nem különösebben szép hangzású „fiatalember” szó.

Érettségi találkozón vettem részt szeptember végén. "Egy szomszédos megye patinás városában" – írtam le ösztönösen, pedig nem titok, sőt büszke vagyok rá: Sopronban, a Széchenyi Gimnáziumban. A kettős kötődésű (soproni-vasi) Bükön nevelkedtem. 1950-ig Sopron vármegyéhez tartoztunk, ezért sok évszázad óta észak felé szekereztünk, majd vonatoztunk piacozni, és akinek – kevésnek – megadatott, továbbtanulni is rendszerint. Ez a hagyomány továbbélt a közigazgatási változások után is, amikor a hozzánk közelebb fekvő vasi megyeszékhely lett a fővárosunk.

Olvasom az újság halálozási rovatában, hogy váratlanul meghalt egyik legjobb gyerekkori játszótársam, barátom, T. K. Évek óta nem találkoztunk. A 90-es években a megyeházán dolgozott, afféle mindenes segédmunkásként, akkor beszéltem vele utoljára. Fölemlegettük egykori hatalmas gombfoci-csatáinkat, amiket nálunk vagy náluk vívtunk, de nyáron egy asztalt az utcára is kiraktunk, H. Lenkéék háza előtt az árnyas fák alá, ott zajlott a bajnokság.

Még a – remélhetőleg nem is létező – rosszakarói sem mondhatnák Szombathelyről, hogy nem pezseg a kulturális élete. Ha csak a nyár egymást követő nagy rendezvényeire gondolunk, már akkor impozáns panoráma tárul elénk. Néhány erős akaratú nagy álmodó és szervező áll ezek mögött, akiknek tehetsége és szorgalma szerencsésen találkozott a lehetőségekkel, a választott népképviselők elképzeléseivel és a közönség igényeivel.

A minap be- (vagy inkább ki-) kukkantottam Bécsbe. Egész nap jártam az utcákat. A külvárosból be a Stephansplatz-ig, a belvárosban kis ide-oda mászkálás, könyvesboltozás (így nevezem a kínálat gyors áttekintését, pár perc alatti átfutását egy-egy fontos könyvnek, melynek végigolvasására ez az élet, bármeddig tart, már aligha ad esélyt), végül gyalog ki a meidlingi állomásra, s így, kb. 30 kilométerrel a lábamban, a késő esti vonattal Sopronon át haza.

Történészi közhely, hogy a XIX. század lényegében nem 1801. január elsején kezdődött, hanem az 1789. évi francia forradalom napjaiban, és nem a naptár szerint, 1900. december 31-én ért véget, hanem a szarajevói merénylet napján, 1914. június 28-án. A Ferenc Ferdinánd trónörökössel végző szerb diák, Gavrilo Princip végzetes tette minőségileg más szintre – emelte? – süllyesztette inkább az európai történelmet.

Vagy a brigádvezető a téemká-műhely felé. Hogy időben elérjen a szolidaritási gyűlésre ("Veled vagyunk, Vietnam!" "Le az imperializmussal!" "Éljen a tanganyikai és a magyar nép testvéri, örök és megbonthatatlan barátsága!" Le a neokolonializmussal, a klerikalizmussal, az empiriokriticizmussal, a lacafacázással stb.) Vagy a munkaverseny főbb tervszámainak megbeszélésére siet. ("Előre az ikszedik ötéves terv tegnapelőtti teljesítéséért!" "Fokozzuk hibridcsirke-termelésünk lendületét, Ész Lajos elvtársunk útmutatásának szellemében, az emberiség csillagokhoz vezető útján!" "Tyereskova elvtársnő az első női űrhajós, Leonov elvtárs az első űrséta elsétálója!" "Ага, сказалаворона, и рак упалво воду!" Stb.)