Hiba
  • Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Egy nap alatt kerékpárral a Balaton körül

Nem sokkal múlt fél nyolc, s már a zalai dombok között suhant a kis sárga autó. A tetején két bringa hasította a reggeli, párás levegőt. Nagy vihar lehetett éjjel, az utat vízátfolyások, levert gallyak tarkították. - Talán napközben kitart az idő - bizakodtunk öcsémmel, miközben fürkészően tekintettünk az égre. Izgatottan vártuk ezt a reggelt, hogy újra, immáron harmadszor nekivágjunk az útnak. A csodaszép, felemelő, de egyben nehéz, erőt próbáló útnak! Több mint 200 km kerékpáron, a szeretett Balaton körül, egyetlen nap leforgása alatt.
Ezúttal is Balatonmáriafürdőt választottuk rajt- és célállomásnak, de a korábbi évek tapasztalatai alapján úgy döntöttünk, hogy idén bérlünk egy kis faházat, ahol tekerés után megpihenhetünk, mielőtt hazaindulunk.

Fél kilenc körül járt az idő, mikor a kis kempinget hátra hagyva elindultunk az egynapos túrához felpakolt bringákkal Keszthely irányába. Esőkabát, hosszúnadrág és mellény az éjszakai tekeréshez, naptej, szúnyogriasztó, két teli kulacs, néhány energiaszelet és zselé. Az autó biztonságban, sörök a hűtőben, nincs más hátra, mint előre! Úgy terveztük, hogy három nagyobb pihenőt tartunk, ami úgy 60 km tekerést jelentett egyhuzamban. Igyekeztünk tartani a 20 km/órás átlagot, tudtuk, hogy a nap végére lassulni fogunk, így muszáj volt frissen, pihenten letudni a nehezebb északi partot. Még az első pihenőhely előtt, Szigliget mellett megálltunk, hogy bekenjük magunkat naptejjel, mert a napsugarak alattomosan bújtak elő a felszakadozó gomolyfelhők mögül. Nem volt szerencsénk, Badacsonyt elhagyva szemetelni kezdett az eső, majd egyre csak erősödött, és kitartott egészen Révfülöpig. A móló előtt elgurulva már a méretes hamburger járt az eszünkben, amit pillanatok alatt eltemettünk, igazi hobbi sportemberek lévén, egy jó hideg sör kíséretében.

Révfülöp után ismét napos, egyre melegebb időben következett az út legnehezebb, emelkedőkkel, lejtőkkel tarkított szakasza Balatonszepezden, Zánkán, Balatonakalin, Balatonudvarin, Örvényesen át egészen Tihanyig. A kerékpárút tervezői valami furcsa oknál fogva azt találták jó megoldásnak, hogy a 71-es út mellett kiépített bringautat lakott területeknél derékszögben kell megszakítani. Nem rossz dolog 50-es tempóval száguldani a part felé, de a falut elhagyva vissza kell mászni az emelkedőn a főút mellé. Mindezt még vagy háromszor megismételtük. Láttunk is pár országútis kollégát, akik vitatható szabályossággal, a főúton surrantak el paripáikon, jó pár kilométert, és nem utolsó sorban centrírozást megspórolva. Valljuk be, a kerékpárút gyönyörű, de a minősége, éppúgy, mint a legtöbb település mellékutcáiban - ahol a Balaton kör végigvezet -, nem a vékony kerekeknek való. Délután volt már, mikor Balatonalmádiban lefékeztünk egy nyilvános mosdó mellett a Szent Erzsébet parkban. A felfrissülésben bízva csalódottan vettük tudomásul, hogy csőtörés miatt elzárták a vizet. Sebaj, irány valamelyik falatozó a Wesselényi strand mellett, itt az ideje pótolni az elégetett kalóriát.

Balatonfűzfőt elhagyva éreztem először, hogy túl vagyok egy holtponton. A lábam valahogy beállt egy állandó ritmusra. Bőven száz kilométer felett jártunk már, de jól esett a tekerés. Néztük, ahogy az aszfalt elsuhan alattunk, a szél búgott a fülünk mellett, a szabadság édes szele! Hátra volt még egy nehéz szakasz, fel kellett mászni a magas partra, Balatonakarattya következett. Az Árpád utcai közkút hűvös vizétől felfrissülve, teli kulacsokkal indultunk tovább a tó legkeletibb pontja, Balatonvilágos irányába. Ez a szakasz, a panoráma maga a csoda, a lemenő nap fényét a Balaton egész hosszában tükrözi vissza. Öcsém találóan jegyezte meg, ha valaki azt mondja, hogy a Balaton nem szép, azt ide kell elhozni. A vasútállomást az átjárón át elhagyva, a part felé száguldva beállítottuk a Balaton kör sebességrekordját is. Már láttuk a táblát: Siófok-üdülőövezet, a part menti villák mellett nemsokára Siófokra érkeztünk. Esteledett már, a szórakozóhelyekről zene szólt, hangos fiatalok, bódító parfümillat jelezte, hogy a Balaton buli-fővárosában vagyunk. Mire Zamárdiba értünk, már egészen besötétedett. Utolsó megállónk rövidre is sikeredett az elviselhetetlenül sok szúnyog miatt. Sietve kaptuk be a felejthető minőségű, ámde kalóriadús pizzánkat, és melegebb ruhába öltözve megkezdtük az utolsó 50-60 kilométert. Azt kell mondjam, itt már fejben dől el minden. Fenekünk már nem kívánta a nyerget, vállunkat sem éreztük már, de egymást biztatva erőt vettünk magunkon. A déli part településein át nyaralóövezetek szűk, végeláthatatlan hosszú utcáin keresztül vezetett utunk. Éjszaka volt már, sehol egy teremtett lélek, csak lámpáink fénye cikázott előttünk. Beszélgetni sem maradt erőnk, hallgattuk az éjszaka madarát, vékony, jellegzetes hangját. Balatonfenyvest elhagyva lámpánk sugara végre megvillantotta a táblát: Balatonmáriafürdő! A piciny kertkapu nyikorogva tárult ki előttünk. S éreztük, ahogy elér minket az a különös, fáradt-büszkeséggel átitatott elégedettség. Megcsináltuk! Idén is megcsináltuk!

Gerencsér Zsolt
Szombathely, 2018. június 19.

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

  • Vízügyi évértékelő
    Vízügyi évértékelő Nem volt az idén jelentős árvíz a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén. Egy alkalommal kellett…
  • Téligumi
    Téligumi Leginkább a lamellás szerkezet, a nagy, mély bordák, amely a havat, meg a vizet hivatott…
  • Zörej hangszerek
    Zörej hangszerek Értő kezekbe kerülnek az Örökség-serleget is kiérdemelt Egyházashetyei Zörej Zenekar hangszerei, így folytatódhat a 2002-ben…
  • Kórustalálkozó
    Kórustalálkozó Szent Mártonhoz kötődő kórusok találkoztak Szombathelyen. A házigazdán kívül két vidéki felnőtt énekkar, és egy…
  • Katasztrófavédelmi gyakorlat
    Katasztrófavédelmi gyakorlat Buszbaleset sérültjeinek mentése, eltűnt turistacsoport felkutatása és árvízi védekezés is része volt annak a nagyszabású…

Legnépszerűbb