Hiba
  • Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Amikor Isten velünk van

Idén nyáron különleges táborokban vehettünk részt táborlakóinkkal és segítőinkkel együtt. Már az előkészületek és a jelentkezések csodálatosan és gördülékenyen zajlottak, szépen gyarapodott a létszám, és pont annyian lettünk gyerekek és felnőttek, ahányunkra szükségünk volt idén.


Az első nagy örömünk, hogy nagyon sok régi táborozónk látogatott el hozzánk ismét, és emellett ugyanolyan nagy öröm, hogy újakból is volt bőven, akik vagy barátaik hívására, vagy kíváncsiságból iratkoztak be erre az 5-5 napra hozzánk.A segítők terén is nagyon nagy fejlődésen mehettünk keresztül, hiszen meg tudtuk valósítani azt az önkéntes létszámot, amit megálmodtunk még évekkel ezelőtt. Nagyon jó és összetartó csapat kovácsolódott össze belőlük, az idő elteltével egyre szorosabbra fonódtak a barátságok segítőink között, akik az elváláskor sírva köszöntek el egymástól és valóban a mielőbbi viszontlátás reményében integettek egymásnak búcsúzóul. Mindig is egy ilyen, szerető közösségről álmodtunk, nem csak a gyerekek, a segítők körében is. Sikerült.

Táboraink idén is két időpontban várták lakóikat, a napközis Pityerszeren, a bentlakásos Őriszentpéteren, az általunk elnevezett és nagyon szeretett Őrállószeren nyitotta meg kapuit júliusban. Az első napokon még megilletődve és nagy szemekkel néző gyerkőceinken a második reggelen már nyoma sem látszott a félénkségnek. Egy csapatként, otthonosan mozogtak köztünk és a helyszíneken is.

Katonáink fő fegyvere a fokos volt, amivel megtanulták a forgatás különböző fajtáit és a fokos harcot, de sokak kedvence lett az íjászat, a szablyavívás és az ostor is, hiszen arra törekedtünk, hogy a fő téma mellett minél több fegyvernemmel megismerkedjenek. A fekvőtámaszoknak se szeri se száma nem volt, de hát így lehet megtanulni a fegyelmet, a csapatban való munkálkodást, a kitartást és a tiszteletet.

Kézműveseink nagyon sokféle mesterségbe kóstolhattak bele. Azon kívül, hogy mindenki egy saját maga által körbe horgolt konyharuhát vihetett haza, gyarapíthatták tudásukat a pemet és a kenőtoll készítéssel, a kenyér – és pogácsasütéssel, szörpkészítéssel, festéssel, rajzolással, fonással, körmöcskézéssel.

Közös programként megleptük kis barátainkat szekerezéssel, Bíró Norbert barátunk logikai és társas játékaival, lovaglással, sátorozással és szalonnasütéssel, és idén sem maradt el a tábori posta, amikor is rovásírással írunk egymásnak levelet és a tábori postás ezeket minden nap kézbesíti.

Ami számunkra a legnagyobb csoda a két táborrészben, hogy a katonai edzéseken a fiúk olyan teljesítményt nyújtottak, ami felülmúlta minden várakozásunkat. Egy csapatként haladtak előre, komolyan vették, amit csináltak, rengeteg félelmüket tették le és korlátjukat döntötték le. Nyitottak voltak a változásra, az újra, befogadók az új ismeretekre. Fejlődtek a fegyelemben, kitartásban, hitben, testi és lelki erőben.

Az értékmentő kézműves foglalkozásokon pedig hihetetlenül kitartó munkát végeztek alkotóink, hiszen egy konyharuha szélét meghorgolni nem kis feladat, főleg úgy, hogy életükben először fogtak a kezükben horgolótűt. De hogy mindez sikerüljön, és amire nagyon büszkék vagyunk, hogy három őrségi, tapasztalt és mindenhez értő asszonnyal tanulhattuk mindezt, akik szabadidejüket ránk szánva egész héten kitartottak mellettünk és mindenben segítettek minket. Szidi néni és Ibolya nénik, köszönjük! Velük megvalósult az az álmunk is, hogy olyan mesterektől lessük el a mesterségek minden titkát, akik itt az Őrségben élnek és teljes mértékben hitelesek.



Szót kell említenünk újfent önkénteseinkről, akik nélkül nem jöhetett volna létre, amit mi megálmodtunk. Odaadásukkal, segíteni akarásukkal, a gyerekekhez való kedves és odafigyelő hozzáállásukkal olyan két tábor valósult meg, amilyet mi szerettünk volna. Köszönjük!

Természetesen rajtuk kívül még nagyon sokan segítettek minket munkájukkal, hozzájárulásukkal, egyéb segítségükkel. Ők is mindent megtettek azért, hogy nekünk csak arra kelljen figyelni, hogy a gyerekeknek a legjobb legyen és a helyszínen minden a legnagyobb rendben legyen.

És hogy miért a cím: Amikor Isten velünk van? Mert ezek a táborok nem rólunk szólnak, nem általunk jöttek létre. Nem nekünk köszönhető, hogy az a sok álom, amit elterveztünk, idén megvalósult. Ez az Úristen munkája, kinek nevét – úgy érezzük – kötelességünk hirdetni. Aki hisz Őbenne, pontosan tudja, hogy miről beszélünk akkor, amikor érkezik egy telefon, hogy ezt is sikerült megoldani, vagy éppen találkozunk valakivel, aki szeretne jönni segítőnek, és pont arra a posztra, ahol hiány van. Még sorolhatnánk a „véletlen” történéseket, de ezek se nem csodák, se nem véletlenek. Ez Isten valósága. És amiért a leghálásabbak vagyunk, hogy ebben élhetünk. Köszönjük!

Anduska Veronika - Őrállók Alapítvány

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

Legnépszerűbb