Hiba
  • JFile: :olvasás: Nem nyitható meg a fájl: https://query.yahooapis.com/v1/public/yql?q=SELECT+%2A+FROM+yql.query.multi+WHERE+queries%3D%27SELECT+%2A+FROM+flickr.photosets.info+WHERE+api_key%3D%22895d05375cb5ea3fd69836b3a3cd012b%22+and+photoset_id%3D%2272157644268249965%22%3B+SELECT+%2A+FROM+flickr.photosets.photos%28300%29+WHERE+api_key%3D%22895d05375cb5ea3fd69836b3a3cd012b%22+and+photoset_id%3D%2272157644268249965%22+and+extras%3D%22description%2C+date_upload%2C+date_taken%2C+path_alias%2C+url_sq%2C+url_t%2C+url_s%2C+url_m%2C+url_o%22%27&format=json&env=store%3A%2F%2Fdatatables.org%2Falltableswithkeys&_maxage=300&callback=
  • "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot get "Szombathely" woeid in module "mod_sp_weather".

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Tehetség, szorgalom, és rengeteg munka

Szarka Zoltánt, mindenki Zoli bácsiját szeretik az emberek. Az olimpiai bajnok kapussal élmény beszélgetni, ha összefutunk vele az utcán, vagy akár az imádott Haladás pályán. Hát még a sport iránt érdeklődő riporternek mekkora öröm, ha interjút készíthet vele! Labdarúgásról, családról, az életről.
-Minden kisfiú álma, hogy válogatott focista lehessen. Zoli bácsi is így volt ezzel?

-Tizenöt éves koromig Répcelakon nevelkedtem, az a közeg, az a hangulat alapozta meg a személyiségemet, a munkához való viszonyomat. Már harmadik osztályos koromban a nagyobbakkal fociztam, akkor még mezőnyben is játszottam. A grundon szinte minden nap találkoztunk és rúgtuk a bőrt. Mivel nálam idősebbek voltak a csapattársaim, a kapuskérdés hamar eldőlt, a legfiatalabbat küldték a hálóhoz, talán akkor pecsételődött meg a sorsom. Mi ott, a pályán tanultuk meg, hogy figyelni kell a másikra. Ahhoz képest, hogy nem tanultunk focizni - így visszagondolva - szép megoldásokat, gólhelyzeteket alakítottunk ki. Élveztük a játékot.

-Sport, tanulás vagy munka? Akkoriban 14 évesen már dönteni kellett, hogy mihez kezd valaki, mennyi energiát áldoz erre vagy arra!

-Így van, az általános iskola után én úgy döntöttem, hogy beállok dolgozni. Répcelakon, a sajtgyárban éppen zajlott egy építkezés, ott kezdtem. Vézna kisgyerekként segédmunkás voltam. Akkoriban azt mondtam, inkább a munka, mint a tanulás. De amikor rám pakolták az 50 kilós cementeszsákot, és azt kellett hordanom, akkor bizony rájöttem, hogy jobb, ha az embernek van egy tisztességes szakmája. Szobafestő és mázolónak tanultam az akkori MÜM-ben, és a megyei építőipari vállalatnál voltam inas. Amikor elvégeztem az iskolát, dolgoztam is a szakmámban. Közben a Szombathelyi Dózsában folytattam ifiként a labdarúgást. A csapatban rendőrök, katonák voltak leginkább, én meg taknyos 17 évesként rúgtam köztük a bőrt. Megedződtem, jó gárda volt, vitték az embert, hajtották, hogy jó legyen a teljesítménye. Egy évvel később már a megyei első osztályban játszhattam. 1960-ban megnyertük a bajnokságot. Én ekkor Ajkán dolgoztam, ott építették a bányászlakásokat, így csak hétvégenként tudtam hazajönni, akkor edzettem a többiekkel. Az NB III-ban játszott a csapat, épp egy vasárnapi meccsen kellett beugranom védeni. Az akkori MÁV-DAC ellen, akik nagy névnek számítottak, sikerült gól nélkül megúsznunk a találkozót. Ez volt az első igazi mérkőzésem, amire ma is meghatottan emlékezem.

-Ki volt az a szakember, aki felfedezte a tehetséget Zoli bácsiban?

A Dózsának Szabó Imre, Pici bácsi volt a mestere. Az imént említett meccs olyan jól sikerült, hogy utána az idényben volt még 28 mérkőzés, és azokon már én védhettem. Úgy ment, hogy a dózsások azt akarták, menjek Újpestre, de én a Haladást választottam. Akkoriban az volt a rendszer, hogy elintézték, hogy Szombathelyen kapjak állást. 1961-ben, amikor a Halinál kezdtem, mellette még dolgoztam a szakmámban is. Az első számú kapus megsérült az idény elején, és utána én védtem. Jól ment a csapatnak, megnyertük a bajnokságot. 1962-ben, a születésnapom után pár nappal mutatkoztam be az első osztályban, a Győri-ETO ellen.

-Melyik mérkőzésre emlékszik a legszívesebben?

-Akkoriban a vidéki csapatok gyengébb játékerővel rendelkeztek, mint a pestiek, vagy akár a Győr. Az egyik legszebb emlékem, amikor az MTK ellen nyertünk itthon 1:0-ra. Az, hogy a fővárosi csapat nem lőtt gólt a Hali pályán, népünnep volt.
1968, Mexikóváros. Kiemelkedő fejezet az életében. Milyen emlékek fűződnek az olimpiához?
A mexikói meghívót megelőzte néhány momentum. Más időket írtunk, volt pár fordulat. De a lényeg, hogy mivel a válogatottnál én voltam a cserekapus, utazhattam végül. Nagyon ritkán lehetett menni külföldre, még sportolóként is. Akárhányszor utaztunk, mindig megkerestek bennünket, hogy maradjunk kint. A család miatt azonban mindig fontosnak tartottam, hogy visszajöjjek a hazámba...

szarka zoli 3

-Milyen hangulat volt az olimpián?

-A magyar csapat összetartó volt, hoztuk a kötelezőket. Nagyon jó társaság voltunk, de ott ment el tőlünk  Varga Zoltán, aki aztán - akkor úgy mondtuk - disszidált. Megviselte a gárdát, de végül olyan jól sikerültek a meccsek, hogy elsőként jutottunk tovább, és folytathattuk az előselejtezőt az azték-stadionban, akkor búcsúztattuk a japánokat 5:0-lal. Nagy elismerés volt, hogy a válogatott mezét magamra húzhattam. A döntőre is emlékszem a mai napig. Addig kétszer nyert olimpiát a magyar csapat, bizakodtunk mi is, ugyanakkor megijedtünk. Egy nagyszerű bolgár gárda ellen kellett küzdenünk. Kemény mérkőzés volt, kiállításokkal tarkítva, a bírót is bántalmazták. Mi azonban összeszedetten, higgadt és okos játékkal megnyertük a mérkőzést. Rohantunk, ölelkeztünk, olyan boldogok voltunk, hiszen újra olimpiai bajnok lett Magyarország labdarúgó-válogatottja!

-Mi követte az éremátadást?

-Egy jelképes ünneplés, de nem volt hatalmas buli. Az olimpiai faluból bementünk a városba, ha tudtunk busszal, de ha nem jött, akkor leintettünk autókat. Olyan kedvesek voltak az ottaniak, hogy szívesen szállítottak minket és gratuláltak nekünk. Amikor hazaértünk a repülőgéppel Budapestre, nagy ovációval fogadtak minket a szurkolók, köszöntötték a csapatot. Nagy élmény volt az a fogadtatás. Én meg alig vártam, hogy hazaérjek a családomhoz.

-A sport mellett jutott ideje arra, hogy a családi mindennapokból is kivegye a részét?

-Sokat köszönhetek a családomnak, mert én edzésekre is lelkiismeretesen készültem. '63-ban megszületett a fiam, '67-ben a lányom. Őket vinni kellett óvodába, iskolába, de mivel én délelőtt, délután is edzésre jártam, a feleségemre sok feladat hárult. Ahogy tudtam, részt vettem a család életben. Főleg esténként foglalkoztam a gyerekekkel. Szerencsém van, hogy a feleségem igazán megértő. Voltak olyan csapattársaim, akiknek nem tetszett, hogy én nem járok edzés vagy mérkőzés után iszogatni, hanem sietek haza a családhoz. Sosem voltam egy bulizós, éjszakázós fajta, persze időnként, ha valami alkalom van, koccintok a barátaimmal, családdal a mai napig. De az egy pohár, és ennyi.

- A két gyermeke 4 unokával ajándékozta meg, 3 lánnyal és egy fiúval. Rájuk most több ideje marad?

- A gyermekeimnek próbáltam mindent megadni, de akkoriban nem dúskáltunk az anyagi javakban. A fiam is focizott, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia, aztán játékvezető lett. A lányom kosárlabdázott. A lányunokáim is sportolnak, az egyetlen fiú unokám pedig focizik. 20 éves múlott, kint Ausztriában egy megyei csapatban játszik, de más csapatok is figyelik. Nagyon örültem annak, hogy lett egy fiúunokám - persze imádom a lányokat is –, mert a labdarúgás szeretetét benne látom. Adok neki tanácsokat, heti kétszer, háromszor edzek vele. A pályán nem a nagypapája vagyok. Megmondtam neki őszintén, hogy ezt csak komolyan lehet csinálni. Ő is tudja, hogy csak kemény munkával lehet előbbre jutni. Én minden játékosomnak azt szoktam mondani, hogy csak azért, hogy valahol eltöltsék az időt, nem ide kell jönniük. Ha edzésre jönnek, akkor koncentráljanak és a lehető legjobban végezzék el a munkát. Tehetség, szorgalom, alázat és rengeteg munka, ez a siker titka. Én, ha fél 3-kor kezdődött az edzés, fél 2-kor már a pályán voltam, és az ott focizó kisebb gyerekeket kértem, hogy lőjenek kapura. Addig is gyakoroltam, amíg elkezdődött a hivatalos edzés. Néha megfűztem egy-két csapattársamat, hogy maradjunk a tréning után, önszorgalomból dolgoztunk még egy kicsit. Ez másként nem megy ma sem. A játékosoknak is azt mondom: a siker sosem jön magától. Keményen meg kell érte dolgozni. Nagyon keményen.

szarka zoli 2

- Edzőként ma is dolgozik. Akár fiatalok, akár idősebbek kérik a tanácsát, azt mondják, mindenkivel megtalálja a hangot.

- Szeretem ezt csinálni. Király Gábor rendkívüli tehetség volt, mindent alárendelt annak, hogy ilyen remek kapus legyen. Vele például nagyon szerettem foglalkozni. Amit Gabi elért, óriási dolog. Sajnálom, hogy a válogatottba nem őt állították be, a rutinja segíthetné a mostani keretet. De dolgoztam együtt Takács Tamással, Varga Zoltánnal, ők is elkerültek Szombathelyről.

- Mi a jó kapus titka?

- A kapus nem lehet nyugodt, neki folyton pörögnie kell. Egy mérkőzésre egész héten készülni kell, hogy jól tudjon teljesíteni. Néha jó, ha kimegy mezőnybe játszani, mert akkor a támadó játékos fejével is megtanul gondolkodni. Nem hátrány, ha valaki magas. Legyen dinamikus, fegyelmezett és kell az intelligencia is. A játékosaimnak azt szoktam ajánlani, hogy minél több mérkőzést nézzenek meg élőben. Mindegy, hogy milyen szintű a játék, a rosszból is lehet tanulni. Én ugyanezt csináltam. Egyik pályáról a másikra mentem és figyeltem. A rutinos kapusokat néztem, hogyan mozognak, mit csinálnak. Senki nem mondta, hogy ezt csináljam, de tudtam, hogy a javamra válik. Amikor a grundon, gyerekként hallgattuk a rádiót - mert akkoriban nem volt mindenhol tévé - álmodoztunk, hogy milyen jó lenne bekerülni a nagy csapatba és a válogatottban focizni. Grosics egy legenda volt, szerettem, ha róla beszél a tudósító. Már akkoriban is a kapus posztja érdekelt. De éreztem, hogy tennem kell a célom eléréséért. Ha eljön hozzám valaki azzal, hogy segítsek neki, mert edzeni szeretne, azzal kezdem, hogy a munkája alapján elmondom az őszinte véleményemet. Senkinek nem veszem el a kedvét, de nyíltan megmondom, hogy milyennek tartom. Szerencsére ma is vannak olyan gyerekek, akikkel élmény együtt dolgozni, alázatosak és komolyan veszik a munkát.

- Különböző korosztályokkal foglalkozik most is. Mi motiválja?

- A legkisebbek, akikkel foglalkozom, 8-9 évesek és vannak harmincon felüliek is. Amíg tudok, megyek. Ameddig nem esik nehezemre a mozgás, addig dolgozni szeretnék. Akkor vagyok bajban, ha nem kell mennem és nem dolgozhatok. Bár otthon sem a tévé előtt üldögélek, teszek-veszek, söpröm az udvart is, ha kell. A feleségem meg is jegyzi, hogy állandóan csinálok valamit...


Galéria

{gallery}http://www.flickr.com/photos/szombathelyi7/sets/72157644268249965/{/gallery}

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

Legnépszerűbb