- Eddig csak jót tudok mondani a Falcóról, nagyon jól érzem magam a csapatnál és a városban is – kezdte némi helyzetjelentéssel Dobos László, a Falco-Trend Optika KC kosárlabdázója. - Pozitív meglepetésként ért az, hogy a sárga-fekete együttes játékereje megközelíti azokét a külföldi csapatokét, amelyekben eddig megfordultam.
-Konkrétan milyen együttesekre gondol?
- Kecskeméti nevelésnek mondhatom maga. Onnan kerültem be az U16-os és az U18-as válogatottba. Szerencsére ezekben a csapatokban jó teljesítményt sikerült nyújtanom. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy először a görög Ikaros Kallitheas gárdája szerződtetett, két szezont követően pedig a spanyol Zaragoza csapatához igazoltam. Ők először a Logrono, majd pedig a La Coruna együttesének adtak kölcsön, most viszont a Falcónak.
- Teljesen ismeretlen közegbe érkezett vagy pedig voltak előzetesen is információi a szombathelyi csapatról?
- Kifejezetten sokat tudtam a Falcóról, ugyanis a családunkban mindenki nagy kosárlabda rajongó. Tőlük és az ismerősöktől is sok jót halottam a szombathelyi sárga-feketékről. Tisztában voltam azzal, hogy tavaly a nyolc közé jutottak be, sőt kis híján az elődöntő is összejött a Kálmán Laci edzette gárdának. A menedzserem, Lóránt András is csak dicsérte a csapatot és a szakmai stábot is. Örültem, hogy idejöhettem.
- Milyen célokkal érkezett?
- Természetesen szeretnék minél többet játszani, de ezt majd a vezetőedző fogja eldönteni a mutatott teljesítményem alapján. Sokat szeretnék itt fejlődni. Persze ehhez az is kell, hogy sok egyéni edzésem is legyen. De úgy gondolom, hogy itt Szombathelyen minden feltétel adott.
- Az előző szezonban volt egy sérülése, ami hátráltatta a játékban. Azzal mi a helyzet?
- Részleges bokaszalag szakadásom volt. Az az előző szezonra tényleg nagyon rányomta a bélyegét. Ráadásul a posztomon szereplő csapattársam rendkívül jól játszott, így nekem kevés lehetőség jutott. Viszont most már minden rendben van.
- Ez a rendkívüli magassága a véletlen műve avagy sokat számítottak a gének is?
- Szerintem a géneknek is nagy szerepük volt a dologban, ugyanis édesapám 203, míg édesanyám 187 centiméter magas. Mindketten versenyszerűen sportoltak. Apa kosarazott, míg anya kézizett és röpizett. Amúgy a lánytestvérem is profi kosárlabdázó lett.
- Ezzel a magassággal rögtön a kosárlabdázás mellett tette le a voksát?
- Négy esztendősen először úszni kezdtem, azt követően pedig egyszerre kezdtem el vízilabdázni és kosarazni. Persze akkor még nem voltam ilyen magas, de látszott, hogy nem leszek éppen alacsony srác. Végül a családdal egyeztetve a kosárlabda mellett döntöttem.
- Ezzel a jelenlegi 222 centiméterével akár az amerikai bajnokságot, az NBA-t is megcélozhatná.
- Szerintem minden kosárlabdázónak az NBA az álma. Viszont a családom és én is az európai kosárlabdát szeretjük jobban. Ha választani lehetne, akkor én egy euroligás csapatot választanék. Persze következő lépésként most a Falcóban kell majd jó teljesítményt nyújtanom.
Egy torony a palánkok alatt
A spanyol Zaragoza csapata egy szezonra adta kölcsön a Falco-Trend Optika KC együttesének Dobos Lászlót. A 21 esztendős kosaras 222 centiméter magas és 130 kilogram.
Címkék:
Új hozzászólás
A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.
