Hiba
  • "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot get "Szombathely" woeid in module "mod_sp_weather".

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Jubileumi piacmustra

Újra divat piacra járni. A multinacionális bevásárlóközpontok korában igazi kincs az a hely, ahol az asztalra kitett zöldségen látni az aznapi harmatot, s ahol a jó társaságról maguk az árusok gondoskodnak. Éppen negyven esztendeje, hogy átadták Szombathely lakóinak a vásárcsarnok épületét, ahol hétköznap reggelente a háziasszonyok lökdösődnek kosaraikkal, vasárnap pedig az ezermesterek és a gyűjtők vadásznak csecsebecsékre.
„Mert a nézését meg a járását, a csípőjének a ringását száz aranyért nem adnám, száz aranyért nem adnám” – szól teljes hangerőre tekerve a vásárcsarnokban vasárnap reggel, amikor kint még kellemesen hűvös az idő, bent pedig már most, fél nyolc körül is a trópusokon érzi magát az ember.  A zene és a hőség mellbevág. Egy fiú bütyköli a hangszórót, amiért – ha jól látom – ketten is versenyben vannak a pultnál. Az árát nem hallom, de a bemutató jól sikerült, mert látom, ahogy hamarosan szatyorba kerül a berendezés. Odébb fiatal anyuka cumiztatja a karonülő gyermekét, de közben dolgozik is, rendezget, árcímkét gyárt, és ha kell, alkudozik a vevővel. Nyüzsgés, hangoskodás, lángosillat – aki ettől irtózik, az ne menjen a zsibvásárba, de kétségtelenül megvan a maga varázsa ennek a limlomokkal teli piacnak.

A lakberendezők turkálója – ez jut eszembe, ahogy elnézem az üvegvázák, tálkák, csillárok és kávéskészletek gazdag választékát az egyik asztalon. Van, aki szakosodik: a fal mellett külön biciklikellékes tucatnyi lánccal, leszerelt kormányokkal, csomagtartókkal és csengőkkel. Két nagyobb pulton salátaszélűre forgatott könyvek, füzetek, matricás albumok. Megfigyelem, hogy ezeknél nemigen áll meg senki, ám ha mégis, akkor bizony hosszú időre. Közben ismerős arcok a sorok között, olyanok, akikkel régen nem találkoztam, s lám, itt összesodor bennünket az élet és a kíváncsiság. S arrébb egy üde színfolt a használt ruhák és a rozsdás vakolókanalak között: Kovács László varázslatos birodalma, érmékkel, régi papírpénzekkel, jelvényekkel, zászlókkal százszámra. „Legalább harminc éve itt vagyok minden vasárnap. Más piacra nem járok, csak a szombathelyire, ez a szenvedélyem. Adok-veszek, a forgalom változó” – meséli a műanyag albumokba gyűjtött és az óriási kartonokra kiaggatott kincsek mögül. Minél régebbi nyomtatású a bankó, annál többet ér, egy ósdi ötvenesért akár ötszázat is elkér a műgyűjtő, de a kitűzők is érdekesek. Harsogó színek, cirill betűk, csillagok és más jelképek árulkodnak a múltról. Mostanság is előkerülnek még pincékből, padlásokról, ki gondolná. S hogy ki veszi meg? „Az ilyen hobbiemberek, mint én” – mondja.

Egy ifjú házaspár gyerekjátékokban utazik: olcsó műanyag kacatok a legapróbb figurától a hatalmas babaházig. Egy kiszuperált Barbie-baba ötszáz, a zenélős ezer. Ha együtt viszem, ezerkettő. Ezzel megvolnánk. Továbbsétálok, számtalan távirányító és régi telefon, aztán mikró, pirító és más kisgépek. És megint egy különlegesség: festmények, szénrajzok a picike asztalon. Nagy Jolán Marosvásárhelyről érkezett, és még az ura rosszallását is eltűri azért, hogy túladhasson legszebb munkáin. „Otthon nem örülnek, hogy az országot járom, vásárokban, fesztiválokon rajzolok portrékat, de mit csináljak, ha egyszer ennek – a művészetnek – élek” – fejtegeti az asszony. Ma itt, holnap egy másik városban, s talán valaki vesz majd az olajfestményekből is, amelyeknek tízezernél kezdődik az ára. Meg is érnek annyit…

Körutam a pékségben ér véget, kígyózó sor. Hát persze, vasárnap van, tolongás megy a friss kenyérért, a pogácsáért. Jár hozzá kakaó, poharas tej, a dolgozó népnek meg inkább egy feles, úgy veszem észre. Egy pillantás a reggel szedett, vödörben ázó virágcsokrokra és a virító lilahagymára, no de a zöldségpiac napja nem is ez, inkább a péntek, amikor a befőznivalót szerzi be az ember lánya. S újra kint. A nyár kezdi megmutatni az erejét, forróság van, mert közben már messze jár a hajnal. A parkoló még tele, de már sokan szedelődzködnek, az emberek lassacskán hazatérnek a zsibiről…

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

Legnépszerűbb