Szombathelyi7

A hajdani szüreteken borszagú levegő szokott átsuhanni a pannon táj fölött. És mindenfelé szüretre készülődtek – szőlőhegy mindenhol akadt, ahol beérett a gyümölcs. S a szüreteken egy-egy család patriarchális közössége közös, vidám munkával múlatta az időt. Szüret előtt nagy sütés-főzések zajlottak, hordók mosása-gurigatása folyt és a prések próbája. Rég nem látott nemzedékek, öregapák és unokák, távoli családtagok és barátok és vendégek lehettek együtt munkában és az efölött érzett örömben. Mert a szüret örök kategória: a nemes munka és nyájasság dicsérete.

Vas Gereben hosszú beszélyeket eresztett meg ükanyáinak badacsonyi szüreteiről, mint jeles „társadalmi” eseményről. A gazda Berzsenyi és Kisfaludy is hasonlókat írt, mások híres szüreteket emlegettek, Vörösmartyval, Deák Ferenccel, Jókaival, Eötvös Károllyal; írókkal, színészekkel, kényeskedő vendég színésznőkkel – ahol még minden a régi, ideális impresszió.

De Krúdy Gyulánál, az emlékezet lírikusánál a szüret már leginkább csak nyomozás a régmúlt idők ködébe, mert ami most van, mondja, az egyre kevésbé archaikus szépség. A szüret kiábrándító, inkább silányan célszerűséggel végzett tevékenység. Termelés. Emberszabását vesztett bérmunka. 

Persze akkor mit szóljunk mi – száz évvel Krúdy után? 

Mára nem egyszerűen egyetlen szokás és tradíció tűnik el lassan az élet színpompájából, hanem a szüret ünnepélyessége is.  A Kissomlyón is minden változik: az idén például jóval hamarabb lesz a szüret. De legalább várható, hisz tavaly minden igyekezet ellenére sem tudtuk szőlőt megvédeni.

Ám akárhogyan is van, akárhogyan is múlóban a szüret romantikus szépsége, a lényeg mindezek ellenére mit sem változott. A szüret megmaradt –  ahogyan az ünnep férfiassága is. És a munka felelőssége is, családszerű intimitása is. A természet gyors változásai ellenére a szüret mit sem vesztett színeiből, ízeiből, felséges illataiból. És talán a fogyó szőlőhegyeknek is megmarad az ő kiemelt becsületük. Ahogyan évszázadokon át mindig megvolt.