A hajdani szüreteken borszagú levegő szokott átsuhanni a pannon táj fölött. És mindenfelé szüretre készülődtek – szőlőhegy mindenhol akadt, ahol beérett a gyümölcs. S a szüreteken egy-egy család patriarchális közössége közös, vidám munkával múlatta az időt. Szüret előtt nagy sütés-főzések zajlottak, hordók mosása-gurigatása folyt és a prések próbája. Rég nem látott nemzedékek, öregapák és unokák, távoli családtagok és barátok és vendégek lehettek együtt munkában és az efölött érzett örömben. Mert a szüret örök kategória: a nemes munka és nyájasság dicsérete.
Vas Gereben hosszú beszélyeket eresztett meg ükanyáinak badacsonyi szüreteiről, mint jeles „társadalmi” eseményről. A gazda Berzsenyi és Kisfaludy is hasonlókat írt, mások híres szüreteket emlegettek, Vörösmartyval, Deák Ferenccel, Jókaival, Eötvös Károllyal; írókkal, színészekkel, kényeskedő vendég színésznőkkel – ahol még minden a régi, ideális impresszió.
De Krúdy Gyulánál, az emlékezet lírikusánál a szüret már leginkább csak nyomozás a régmúlt idők ködébe, mert ami most van, mondja, az egyre kevésbé archaikus szépség. A szüret kiábrándító, inkább silányan célszerűséggel végzett tevékenység. Termelés. Emberszabását vesztett bérmunka.
Persze akkor mit szóljunk mi – száz évvel Krúdy után?
Mára nem egyszerűen egyetlen szokás és tradíció tűnik el lassan az élet színpompájából, hanem a szüret ünnepélyessége is. A Kissomlyón is minden változik: az idén például jóval hamarabb lesz a szüret. De legalább várható, hisz tavaly minden igyekezet ellenére sem tudtuk szőlőt megvédeni.
Ám akárhogyan is van, akárhogyan is múlóban a szüret romantikus szépsége, a lényeg mindezek ellenére mit sem változott. A szüret megmaradt – ahogyan az ünnep férfiassága is. És a munka felelőssége is, családszerű intimitása is. A természet gyors változásai ellenére a szüret mit sem vesztett színeiből, ízeiből, felséges illataiból. És talán a fogyó szőlőhegyeknek is megmarad az ő kiemelt becsületük. Ahogyan évszázadokon át mindig megvolt.
A szüretről
„Álmos, lágy, borszagú levegő suhan a tájon” – merre kószál az elillant nyárvégi pillanat? Gondoljunk erre most, amikor minden másképp van; szikkasztó aszály, szavannai forróság, összetorlódó évszakok. Hol a hosszú, kitartó ősz, amelyik érleli a gyümölcsöt, a szüretre váró szőlőt, s magát a szép szőlőhegyet? Amely beragyogja a tájat – miként a régi költők írták - Ambrus Lajos gondolatai.
Címkék:
3 hozzászólás
-
Írta: Michaelkr 2015. szeptember 08., kedd Hozzászólás hivatkozás
This really is actually fascinating, That you are a quite specialist forumger. Ive joined your rss feed and sit up for looking for more of your excellent post. Also, I have shared your web site in my social networks! [url=http://erhg346qwe1t455.tumblr.com/]Harrey[/url]
-
I appreciate you sharing this article.Much thanks again. Really Great. [url=http://erhg346qwe1t455.tumblr.com/]Wonderly[/url]
-
Really appreciate you sharing this forum topic.Really looking forward to read more. Want more. [url=http://erhg346qwe1t455.tumblr.com/]Faley[/url]
Új hozzászólás
A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.