Az emberi szeretet nem ilyen. Törekednünk kell a tökéletességre, de sohasem érhetjük el. Nem szerethetünk mindenkit egyformán. Aki nem ismeri ezt el, utópiát hajszol. S láttuk elégszer az elmúlt évszázadban, hogy ez hova vezet: a tökéletesség nevében tomboló gyűlölethez.
Az utópia legújabb arca, a kísértő Kígyó aktuális sugallata: a parttalan befogadás. Európa ernyedt önmegadása, hogy végigcsörtethessen rajta a vágytól lihegő nagyvilág. S az illúzió, hogy így mindenkinek jó lesz. Hiszen kétszáz év óta ezt csöpögtették belénk a nemzetköziség prófétái, szocialisták, liberálisok, anarchisták, globalisták és unionisták hosszú sora. Hogy lesz majd itten „európai egyesült államok”, hogy egyszerűbb legyen a világ urainak dolga, akik így is, úgy is – ugyanazok. Nekünk pedig, mind egyenlőknek, nem kell többet a közügyekkel foglalkoznunk, csak nagy békességben sütkérezünk majd a napos oldalon.
Ám ha engedsz a kísértésnek, és elmerülsz önnön liberális magasrendűséged nárcisztikus élvezetébe, előbb-utóbb ki fogsz józanodni, s eljön hozzád a másnap. És akkor? Hogy nézel majd összetört tükreidbe: gyermekeid és anyád szemébe?
Vagy ha nincs is családod, mit válaszolsz a jövőt számon kérő múltnak: mit Hunyadinak, Zrínyinek, a Rákócziaknak, a 48-as és 56-os hősöknek, a hazáért égve harcoló nagyapádnak, és mit a legnagyobb magyarnak, aki szerint Magyarország nem volt, hanem lesz? Mit a reformkor szabadelvű elindítójának: Felsőbüki Nagy Pálnak, aki nem félt a jövőtől, hiszen a korszak legvégén, a szabadságharc küszöbén, hetvenévesen még gyermeket nemzett – de azt azért ő is meghagyta nekünk, hogy még a szabadságunknál is fontosabbnak tartsuk a magyarságunkat. Mert a szabadság pótolható, újrateremthető, de magyarságunk nem. Mert előbbi romboló is lehet, utóbbi néha ugyan korlátozó, de mindig megtartó. De hogy tarthat meg, ha elvész? S hogy szerethetsz, ha elveszel?
S végül mit mondasz Jézusnak, az ács fiának, a hazafinak, aki megkönnyezte Jeruzsálem előre látott pusztulását?
Migráció és kereszténység
Egyetemleges-e a szeretet – vagy személyválogató? Az egyetemes szeretet (az Istené) magától értődően egyetemleges, mindenkit egyformán illet, nem személyválogató. És nem is népválogató, nem ismer kiválasztott népet - Gyurácz Ferenc gondolatai.
Címkék:
3 hozzászólás
-
Írta: Nyunyó 2015. október 29., csütörtök Hozzászólás hivatkozás
úgyse érti, miért tetted ide a Brecht szöveget. Szánalmas ez a faszi.
-
Az évszázadokig a népet terrorizáló vallás, a keresztényi szeretet nevében leölt milliók rendben vannak.
A gyermekek százezreit megrontó papok rendben vannak. A Vatikán élen járt az eltussolásban, körükben is tobzódtak a perverz bíborosok. De ez rendben van.
A bort ivó, vizet ivó, Jézus nevében beszélők rendben vannak.
Gyurácz úr fejében viszont ezek szerint valami nagyon nincs rendben.
Talán neki is elmagyarázta anno a pannonhalmi szerzetes, hogy az csak a barátság része, hogy megmasszírozza a péniszét és ezt azóta is magyarázgatja önmagának, hogy tényleg így van.
Képmutató! -
Bertolt Brecht
Ballada a kellemes életről
1
Hagyjanak minket a nagy szellemekkel!
Mit ér a könyve, ha üres a gyomra
S rideg kunyhóban gyötri éhe-szomja?
Az ócska prédikáció kinek kell?
Hisz azt csicsergi fákon a madár
Hogy nincs, ki ennyi koszttal jóllakik
És hogy a nép Berlintől Bagdadig
A népi életet megúnta már.
A szép szabadság szegénynek, haj, mit ér?
Hisz kellemesen csak a gazdag él!
2
S a hősök, akik új kalandra készek
S a bőrüket is a vásárra hordják
S az igazságot gáncstalan kimondják
Hogy nyárspolgárok élvezzék a szépet?
De nézd a hőst, hogy fázik majd csúnyán
És rideg hitvesével csöndben él
És ül és vár és hallgatódzva él
És anno ötezerbe néz csupán.
Vallják be hát, hogy mindez mitsem ér
Hisz kellemesen csak a gazdag él!
3
Elvégre mindezt magam is megértem:
Magányos hős magam is mért ne lennék?
De voltam én nagy emberek közt vendég
S szóltam magamban: Erről mondj le szépen.
A bölcsességgel sokra nem megyünk
A dicsőség szegényes szenvedés
A bátorság, a hírnév oly kevés
S a nagyságból most már elég nekünk.
És a probléma ezzel véget ér
Mert kellemesen csak a gazdag él!
(Vas István fordítása)
Új hozzászólás
A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.
