Nyomtatás

Nyelvlecke: mítoszok a magyar nyelvről

2015-04-06, 11:18
   |   Kategória: Okos
Nincs is az életnek olyan területe, amelyen ne keletkezhetnének mítoszok, mégpedig javarészt olyanok, amelyeknek nem sok közük van az ősi hitregékhez. Mivel a mítoszok nem racionális belátáson, hanem hitbeli meggyőződésen alapulnak, nem szokás vitatni létjogosultságukat.
A nyelvi mítoszok legfőbb éltetői a hétköznapi beszélők, ezek sajátos csoportjaiként a tanítók és a tanárok, az írók és más közéleti személyiségek, valamint a nyelvművelők. Az általuk terjesztett tévhitek egy csoportját azok az általános nyelvi mítoszokalkotják, amelyek a nyelv általános kérdéseire, nem pedig konkrét nyelvhasználati jelenségekre vonatkoznak.

Ki ne hallotta volna azt az elfogult megállapítást, hogy a magyar nyelv különleges, megtanulhatatlanul nehéz, más nyelvektől sok tekintetben eltérő, egyedi logikájú, gazdag nyelv. Az igaz, hogy mivel a magyar egy nyelvnek sem közeli rokona, aligha lehet bárki számára könnyen elsajátítható. Nézzük csak a hangállományunkat! Aki idegen nyelvként tanulja nyelvünket, biztosan talál a magyarban olyan hangot, mely anyanyelvében nincs meg, tehát ejtése nehézséget okoz. A magyar általában kerüli a mássalhangzó-torlódást és a hangok egymás után fűzésének szabályai sem állítják különösebb nehézségek elé a nyelvtanulót. Egyedül talán a magánhangzó-harmóniaokozhat nehézséget, de az ebben való hibázás általában nem rontja a megértést. Kivételek persze akadnak: számos rövid, magas hangrendű szó, amelyben í vagy i van, mély hangrendű toldalékot kap: igyál vagy vigad. A következő főnevekben ugyan nincs egy mély magánhangzó sem, de mégis mély hangrendű ragok járulnak hozzájuk: férfiak, derekam. A nyelvtanban nehézségként szokták említeni az esetek nagy számát. Az is gondot okozhat a nyelvtanulóknak, hogy egy magyar szóban toldalékok egész sorát kell összefűzni: nem biztos azonban, hogy ez nehezebb, mint a komplex, szételemezhetetlen végződéseket megtanulni olyan nyelvekben, mint a latin vagy a szláv nyelvek többsége. A magyar nyelv különös nehézségeként szokták kiemelni a tárgyas ragozást. Ennek elsajátítása kétségtelenül nagy kihívás a nyelvtanuló számára. Mindemellett a magyarban nincsenek nemek, viszonylag egyszerű az igeidőrendszer, a jelzőt csak kivételes esetekben kell egyeztetni stb.

A mítoszok egy részének fennmaradását az is segíti, hogy nem mindenben hamisak, hanem részigazságokat tartalmaznak, s így bizonyos mértékig összhangban lehetnek az emberek mindennapi tapasztalataival.

Czetter Ibolya