Hiba
  • "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot get "Szombathely" woeid in module "mod_sp_weather".

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    "Could not resolve host: query.yahooapis.com; Unknown error" in module "mod_sp_weather"

    Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".

Egyáltalán nem békés, de áldott karácsonyt!

2016-12-25, 09:49
   |   Kategória: Pink
Kárpáti Zsuzsa gondolatai a régi karácsonyokról. 
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! Úgysem jön össze, lefogadom. Jelentkezzen az, akinél békében, áhítatban telnek az ünnepek! Senki? Gondoltam. Én speciel már fél órája töröm a fejem, de hiába próbálok valami igazán szép, megható pillanatot felidézni az elmúlt karácsonyokból, mindig csak olyasmi hülyeségek jutnak az eszembe, hogy egyszer nagypapa kivette a műfogsorát az ünnepi asztalnál, tesóm meg a vihogástól falra köpte a húslevest.  Egyszer meg hajnalban anyám arra ébredt, hogy feldöntöttük a karácsonyfát: én a csokidíszekért lopóztam ki, húgomat a szaloncukrok vonzották, apám meg a habcsókokat csente volna le, mikor az éjszaka közepén összetalálkoztunk a fa alatt. Na, ennyit az áhítatról.

Nagy családunk volt. Apámék hárman, anyámék négyen voltak testvérek, gondolható, hogy egy-egy rokonlátogatás simán kenterbe verte a tatárjárást. Mekkora faksznit csináltak történészeink az Arany Hordából, nemzetünk tragédiája, na persze, látták volna, mit műveltünk az unokatesóimmal egy-egy családi összejövetelen! Hogy a káosz kivédhetetlen legyen minden karácsonykor, nálunk évtizedekig hagyomány volt, hogy a testvérek (természetesen pereputtyostól) meglátogatták egymást szenteste. Annak idején, autó nélkül ez leginkább buszozást és hosszú sétákat jelentett. Zötyögtem a büdös-koszos buszokon, kezemet nehéz csomagok húzták, és vágyódva néztem a kivilágított ablakokat, amik mögött olyan gyerekek ünnepeltek, akik csodaszép ajándékokat kaptak, csak úgy. Nekem ehhez naftalinszagú idős néniket és bácsikat kellett megpuszilnom.

Mintha a kötelező utazgatás nem lett volna elég, idővel nehezítettünk a szabályokon: mindenki hozhatta magával azt az ajándékot, aminek legjobban örült, szüleim így próbáltak nagyobb kedvet csinálni esti zarándoklatainkhoz.  Így fordulhatott elő, hogy a Karácsony Szelleme este tizenegykor még az utcán talált bennünket: én a nagykabátra húzott szép új pizsamámban, kezemben egy szál kolbásszal, tesóm pórázon cibálta zaklatott foxterrierünket, anyu a pezsgőt hozta kabátzsebben. Papírpohárral koccintottunk a lámpák alatt, míg nagyanyánk nevetve esküdözött, hogy soha többé nem jön el hozzánk karácsonyt ünnepelni. Átfagyva felcsöngettünk nagynénikhez-nagybácsikhoz, keresztanyáméknál megnéztük az esti filmet, koccintottunk valami kis lélekmelegítővel, aztán indultunk haza. 

 Aztán jött egy válás. A költözés. A látogatni való rokonság ilyen-olyan okok miatt hirtelen megfeleződött. Azon az éven volt talán az egyetlen hagyományos, érzelgős szentesténk. Ültünk a fa körül, a csonka család, nem készültünk sehová. Az ócska kazettás magnó valami borongós dalt nyektetett, mi meg csak nyeltük a könnyeinket. Nagyanyám elégelte meg elsőként a pityergést. Egyszer csak felcsattant, és közölte: indulunk meglátogatni nagybátyámékat. Most, azonnal. Tétován összenéztünk: kint hóvihar tombolt, órák óta vízszintesen hordta a havat a jeges szél. Nagybátyámék a szomszéd faluban laktak, ami jó időben ugyan csak félórás séta, ilyenkor viszont felért egy túlélőtúrával. Anyám ódzkodott: veszélyes ilyenkor az utcán, de húgom és én „Hadd hulljon a férgese!”- felkiáltással már rángattuk is magunkra a meleg ruhát. Az ajtón kilépve kissé azért elbizonytalanodtunk: a hó vastag dunyhaként takarta be a falut. Jobban elsimította az egyenlőtlenségeket, mint a kommunizmus: betemette az árkokat, elfedte az utakat, egységes hófehér sivataggá változtatta a tájat. Nekifeszültünk a szélnek. Amikor nem estünk egymásnak a röhögéstől, még haladtunk is. Kezdetben hagyományos karácsonyi énekekkel szórakoztattuk a decemberi hóvihart, aztán jöttek a modernebb dallamok, a falu határában pedig már mozgalmi dalokat harsogtunk, túlüvöltve a szelet. Szerencsére nem volt tanúja a bolondjárásnak, minden normális ember bent ült az ünnepi fények körében, a biztonságos melegben. Nem ragozom, a lényeg, hogy a rövidke utat kb. egy óra alatt tettük meg, ha nem számolom azt a fél órát, amíg a hóborította árokba derékig beszakadt nagyanyánkat próbáltuk kiásni. Anyám szerint, ha nem vihogunk közben törvénytelenül, előbb is kiszabadítottuk volna.

Hiányoznak azok a régi karácsonyok, az éjszakai sétákon szó szerint arcunkra fagyott mosolyok. „Mennyből az angyal jóllakott babbal” – dudorászta egykor egy kisgyerek, és nem pisszegték le szentségtörésért, hanem vele nevetett az egész család. Egyáltalán nem békésen, de áldottan.

Nektek is ilyen ünnepeket kívánok.

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Legfrissebb

Legnépszerűbb