Szombathelyi7

Először is nagyon sok félreértést kell tisztáznunk a filmmel kapcsolatban. A legfontosabb, hogy nem a futballról, hanem a szövetségről – melyet kezdetben átsző a foci, majd ez a motívum a háttérbe szorul – és annak túléléséről van szó. Másodsorban pedig, hogy a szenvedélynek nyomát sem látni a film második felében. A pénz, hatalom, politika, reklám közös, de a szenvedély Jules Rimettel együtt meghal.

Rimet – Gerard Depardieu – a film lelki határa. Eddig a pontig egészen jól egyben van. Egyesül kép és történet, idea, tett és szerencse. Izgulunk, hogy mi lesz az alapítás után. Amikor lerántják a leplet a trófeáról, majd leülünk a fasizálódó Európa asztalához, részesei lehetünk annak, hogy azt a szörnyűséget mennyire álszent emberek követték el. Itt elkezdenek kapkodni a készítők. A filmet lassan egy órája nézzük, és még hátra van nagyjából hetvenöt év.

A film műfajilag ugyanis nem alkalmas ekkora időszak felölelésére. Jelen esetben ledarálják előttünk a képeket, mindenből bevágnak egy kicsit, mintha egy klippet néznénk, aztán visszaültetnek minket a FIFA székházába, ahol szépen lassan a reklám, a pénz, a hatalom, a profit kerül előtérbe. Ezt a szervezetet három vezető határozta meg, s mindegyik más irányt adott hozzá. Rimet nevéhez az első világbajnokságok, a kezdeti elvek fűződnek. Joao Havelange – Sam Neill – is a fennmaradásért küzdött, szponzorokat szerzett. Világméretű játékká nőtte ki magát a foci, melyet egyre többen játszottak és egyre érdekeltebb lett a bajnokságok szervezésében mindenki. Végül Sepp Blatter – Tim Roth –, aki mindenhova eljuttatta a bajnokságokat. A látottakat felfoghatjuk egy érdekes portréfilm elemeinek is.

Kiemelkedően jó színészi alakítások jellemzik a filmet. A helyszínek egészen egyedülállóak, még a költséges nagytotálokra, korhű utcaképekre sem sajnálták a pénzt. A film összességében jó atmoszférával van megáldva, s még a felmelegített színek is izgalmasak tudnak maradni az archív – vagy annak tűnő – felvételek között. A szinkron is visszavesz a film erejéből. Britek, franciák, németek, mind magyarul beszélnek, esetleg sztereotip akcentussal. A nemzetközi mivoltot ez le is öli.

Ilyen méretű történetnek nem elég két óra. Talán egy mini széria megfelelőbb lett volna az elbeszélni kívánt események méretéhez képest. Aki teheti, nézze meg, mert tényleg nem minden nap találkozik az ember ilyen típusú filmmel. Ki tudja, lehet, hogy néhány év múlva kiforrja magát és igazi kasszasikerként debütál majd.

Ajánlom azoknak, akik: kedvelik a focit; szeretik a jó filmszínészeket; a korhű, hiteles díszleteket.
Nem ajánlom azoknak, akik: meccset akarnak nézni; adrenalinra vágynak.

10/5

pm